Péter Juli: Aranydiplomás lettem

2022.szeptember 3-án a Nyíregyházi Egyetemen átvehettem az „aranydiplomámat”. Nagyon vártam ezt a napot. Elkísért a családom minden tagja, csak az egyetlen testvérem, Borika nem tudott részt venni  80 évesen egészségi okok miatt a rendezvényen.

Micsoda 50 év volt !!!

Hogyan került az 1949-ben a barabási Kisvégen született kislány a PEDAGÓGUS DIPLOMÁIG ??? Sokszor leírtam már írásaimban, hogy már egészen kicsi koromban „elhatároztam”, hogy Én PEDAGÓGUS” leszek!!!

Mi kellett ehhez Magyarországon, egy pici faluban, hogy Valaki, ezt elérje az 1960-as, 1970-as években?

3 dolog kellett:

A SZÜLŐK , akik akarták, hogy megvalósuljon gyermekük álma.

A kíváló PEDAGÓGUSOK, akik a hivatásuknak éltek.

A GYERMEK, aki tanulni akart, mert csak így érheti el a célját.

És valami plusz:  Ha pedagógus akarsz lenni, a gyermekeket TISZTELNI, és SZERETNI kell !!!

A barabási általános kitűnő tanárai, a vásárosnaményi gimnázium felejthetetlen pedagógusai megadták az alapokat a továbbtanuláshoz.

1967-ben érettségiztem, és felvételiztem a Nyíregyházi Tanárképző  Főiskola magyar-történelem szakára. Irtózatos túljelentkezés volt, és 12 diákot vettek fel évente az ország teljes területéről. Nem is sikerült hely hiányában akkor felvételt nyernem.

Nem csüggedtem, jelentkeztem képesítés nélküli nevelőnek.  Olyan sok gyerek született Magyarországon, hogy nem győzte a pedagógusképzés.

1967. október 15-én MÁTYUS községbe kerültem. Örökké hálás leszek a mátyusi embereknek, amiért szeretettel, barátsággal fogadtak. Szeretettel gondolok vissza mindenkire, aki egy picit is hozzájárult ehhez az „aranydiplomához”.

Közben 1968-ban megkezdtem a tanulmányaimat, és 1970-ben már szaktanári képzettségem volt.

1970. augusztus 15-én TISZAADONYBA kerültem. Akkor még a Járási Művelődési Osztály helyezte ki a pedagógusokat az iskolákba.

Örökké hálás leszek érte, mert nemcsak 38 évet tanítottam Tiszaadonyban, hanem itt találtam meg a boldogságot, a családomat, az EMBERI ÉLET ÉRTELMÉT is !

Közben tanultam. Végeztem a főiskolát tanítás mellett.

Arra kérek mindenkit ne nézze le ennek a korszaknak a LEVELEZŐS KÉPZÉSÉT! Ugyanazt követelték tőlünk, mint a nappalisoktól. Azzal a különbséggel, hogy számunkra SZERVEZETT KONZULTÁCIÓ nem volt…

Minden novemberben és májusban kaptunk egy VIZSGABEOSZTÁST. Annyi állt benne, hogy mikor, miből fogunk vizsgázni…

Egy időpont túl lépése, már utóvizsgát jelentett! Abból, csak 3 lehetett, ha nem sikerült, már évismétlés…

Tulajdonképpen, büszke lehetek utólag is magamra, hogy 4 év alatt DIPLOMÁT SZEREZTEM.

Engem:  dr Hársfalvi Péter ,dr Sallai József, Margócsy József, Katona Béla, Bachát László TANÍTOTT !!!

MICSODA NEVEK !!!  CSODÁLATOS EMLÉKEK !!!

Ment velem hajnalban az autóbusz, a füstös, hideg vonat….Fél 8-ra már a Főiskolán voltam, ahol a hidegben, szélben esőben, napsütésben, gyors átöltözés a WC-ben, elő a kosztümöt…, és 8-kor már a TANÁR IRODÁJA ELŐTT VÁRTUK, a vizsga lehetőséget…

Középtájon szerettem bemenni, nem szerettem sokáig izgulni.

Vizsgáimra mindig felkészültem. Nem is mertem volna elmenni, ha nem teszem…Szégyelltem volna.

….és 1972. szeptember 5-án megkaptam a magyar-történelem szakos általános iskolai tanári diplomámat.

50 év gyönyörűség várt rám, ami teljessé tette az életemet.

KÖSZÖNÖM a SZÜLEIMNEK, a CSALÁDOMNAK, a TANÁRAIMNAK, a TANÍTVÁNYAIMNAK, a MUNKATÁRSAIMNAK,  s azoknak a VEZETŐKNEK, akiknek partnere lehettem ezekben az években.

Boldog 50 év volt.

Hálás vagyok a SORSNAK, hogy egész életemben azt csinálhattam, amire vágytam: TANÍTOTTAM.