Péter Juli: A Kisöreg 1. rész

Most 35 éve, hogy édesapánk: SIMON ÁRON 1981. július 9-én  72 éves korában elhunyt. 1909-ben született, egy földjeit akkorára szinte teljesen elvesztett család gyermekeként.

Édesapját igen hamar, már 1919-ben elveszítette. Édesanyja nevelte özvegyen 3 lánytestvérével együtt. Nagymamánk 1936-ban hunyt el. Gyermekkoromban még tudtam, hogy hol volt eltemetve a "régi" temetőben Barabásban a két Nagymamánk. Máig szégyellem, hogy később, ezt elfelejtettük.

Édesapánk ügyes ember volt, sok mindent megtanult legénykorában. Tudott juhot nyírni a hatalmas kézi juhnyíró ollóval.Megszelídítette Szalma Imre bácsi hatalmas "tüzes" gépét.
A legboldogabb azonban a BARABÁSI-hegyen volt, a szőlőtőkék között!

Ismerte a Királyleánykát, a Furmintot, a Hárslevelűt, a Delevárit, a Novát,Zala gyöngyét, Csabagyöngyét, Olaszrizlinget... Természetesen a borok minőségével is tisztában volt. Minden borról meg tudta állapítani, hogy milyen szőlőszemekből  készült.

Alacsony, köpcös, eléggé erős ember volt élete delén. A Kisöreg becenevet  a barabásiaktól kapta, a termelőszövetkezeti időben, amikor brigádvezető volt. KISÖREG: Így szólították kedvességből, szeretetből. Vele élmény volt a munka a hegyen! Ment a móka, a viccelődés, a kacagás! Az volt az elve, hogy a jókedvű ember jobban dolgozik, mert közösségben hamar telik az idő.

Mindig is értett a szőlőhöz, de Egerben, a szakmunkástanfolyamot is elvégezte. A barabási BÉKE TERMELŐSZÖVETKEZETBE 1960. január 16-án lépett be, s hamar ő lett a szőlő brigád vezetője.

A szőlővel végzett munka csak látszólag könnyű. A betakarítás után a tőkéket be kellett "FEDNI", ami azt jelentette, hogy a kegyetlen, hideg telek miatt földet kellett húzni a szőlőtőkére. Tavasszal  "NYITNI" kellett, vagyis, a földtől kiszabadítani a tőkét. Később metszeni, permetezni, kötözni kellett többször. Legalább kétszer megkapálni a szőlőföldet.

A legnehezebb azonban a permetezés volt.  A 180 méter magasságú hegyre fel kellett juttatni a permetezéshez szükséges vizet! Ezt ökör szekérrel, majd később lovas fogattal, még később traktorral juttatták fel a  Tipédre, a Viharsarokra, a Bárczi-tetőre, a Kányához, és le a Sillába...

 A helyszínen Édesapánk elkészítette a rézként, feloldotta a vízben, a férfiak teletöltötték a háti permetezőt, úgy indultak el dolgozni, a tőkékhez. Az asszonyok és a fiatalabbak 2-2 locsoló permetszert vittek a dombra, s ha kellett után töltötték a permetezőt.

Alig várták, hogy megszólaljon a falu  harangja, jelezve, hogy lehet ebédelni. Hamar tüzet raktak, és máris sistergett a  mangalicás szalonna a tűznél. Mellé hagyma, paprika, paradicsom....Fenséges ebéd !!! Mire megsült a szalonna, meg is ették....Így több idő maradt pihenni !
Szűk félóra után már folytatódott a munka !

 ELJÖTT AZ OKTÓBER !!!

Ettől szebb dolog kevés adatott meg hegy közelében élőknek. Általában október 15-én kezdődött a szüret. Édesapám a Tipéd alján várta az engedéllyel rendelkező gazdákat.A gazdák örömüket általában 1-2 deci dugaszolt pálinkával  osztották meg Édesapánkkal.
Hangos jókedv, kacagás, emberi tevékenység " járta be a hegyet.

S a hegy, ezt szívesen tűrte. Színes színekben pompázott az egész környék: barna, piros, vörös, zöld , sárga, lila, kék. Színek kavalkádja. ŐSZ A HEGYEN! Tele vidám emberrel!
Délben fűst szállt fel a szüretelők csoportjai mellett !Itt már hús dukált! Általában KACSASÜLT! Előtte való nap 2-3 kacsát levágtak, nagy hagymakarikákkal együtt megsütötték. A hegyen a lábast két kőre ráhelyezték, alá tüzet raktak, így melegítették meg. Ilyen fenséges eledelt enni,s közben a hegytetejéről lenézni a gyönyörű tájra !!!

Jobbra a Szovjetunió  Mezőkaszonnyal, távolabb Tiszaadony! Szemben Vámosatya, távolabb a régi Tisza-híd. Előttünk a Sűrű - és a Veres-tanya. Messzebb Beregdaróc. Balra újra a Szovjetunió: Munkács várával.
Pompázatos panoráma! Friss levegő, tiszta égbolt! Boldog emberek!

 S köztük a Mi Édesapánk! A Kisöreg.

Ő volt a hegy ŐRZŐJE! Mindenese. Minden titkok tudója, amit csak a hegyről tudni kellett, Kinek, hol a mezsgyéje? Milyen fajta szőlői vannak ? Mivel kell védekeznie a kórokozókkal szemben?

 A Barabási-hegy KISÖREGE!  Akinek gyermeke gimnazista korában, nyaranta  több hétig a Balatonon tudott nyaralni, mert Édesapja, a Kisöreg, mások háztáji szőlejét munkaidő után megpermetezte, hogy gyermeke eljusson világot látni.10 ft -ot kapott egy terület permetezéséért. Sok  szőlőt kellett megpermeteznie ahhoz, hogy eljussak a táborokba...

Az első fizetéseimből, amely 1967-ben 950 ft volt, minden hónapban az övé volt 100 ft... Persze, utána ismét visszakaptam még nagyon sokáig...
Igaz, Ő is látott világot... Eljutott egészen Lembergig, Szolyváig... De nem kirándulni ment, hanem vitték a háborúba...
Akkor a Kisöreg megfogadta: ha Ő egyszer hazatér épségben, mindent megtesz a családjáért!

Szavát megtartotta. Gyermekeire kezet sosem emelt. Csak élt csendesen , és dolgozott...
Gyermekeiért, családjáért, egy jobb világért.

Péter Juli