Gyerekkori emlékem Hetéről...

A fotó Hetében készült, az akkori 2 - 4. osztàlyos tanulók làthatók rajta, középen Olajos Ferencné Karola tanító néni látható. Én a hàtsó sorban balról jobbra az első kislàny vagyok. Ekkor 4.osztàlyos voltam.

A történet amiről mesélni fogok, nem tudom pontosan ebben az évben vagy korábban történt, de megtörtént eseményen alapul. Ebben az időben még teljesen elfogadott volt, hogy odahaza a szülő, vagy iskolában a tanító a "neveletlen" gyereken testi fenyítést alkalmazott mindenféle következmény nélkül. Az iskolában mindig példamutató magatartásom volt, ezért Karola tanító néni gyakran példaképnek állított a gyerekek elé. Ő soha meg nem dorgált és ki se kaptam tőle, nagy nagy szeretettel vett körül, de én is mind mai napig szeretettel gondolok az az én kedves tanítónénimre.

Hanem egyszer csak kaptunk egy nagyon fiatal új tanítónénit, aki talán méltatta a jó magaviseletemet, a tanulmányi eredményemet, de ő soha nem dicsért meg, nem simogatta meg a hajamat, és soha nem vette észre ha tízórai nélkül mentem iskolába, mint az előző tanítónénim. Egy nap kijelentette, hogy a jövőben csak az ő engedélyével lehet majd moziba menni. Akkoriban még csak a mozi volt az egyetlen szórakozási lehetőség hétvégeken, de az is a hozzánk egy kilométerre lévő szomszéd kisközségben Fejércsén volt. Mi szegények voltunk, de azért a mozijegyre csak kikerült hébe-hóba, olyankor a család átsétált Fejércsére moziba. Mi gyerekek kifejezetten élveztük az esti sétát is, ugrándozva játszva mentünk a szüleink kíséretébe. Egyszer híre ment, hogy nagyon jó film lesz a moziba, már a címe is sokat mondó volt egy gyerek számára, a Szárnyas Férfi volt a címe. Alig vártuk a hétvégét, de az nap apám nagyon leírta magát, veszekedtek is és úgy nézett ki, hogy nem megyünk moziba. No de estére kijózanodott, helyre állt a béke és mondta édesanyám, hogy na puja készüljetek mert megyünk a moziba. Én meg keservesen sírni kezdtem, mert hogy nem mehetek engedély nélkül, mert nem kértem tanító nénitől engedélyt. Szaladj jányom mondta anyám, vidd az ellenőrződ, mi megvárunk. Csakhogy még jobban bömböltem, nem mertem elmenni engedélyért, féltem, hogy nem várnak meg. Apám megsajnált, őtözz jányom mit tudja az a tanító, hogy voltál e moziba vagy se, kapd a kabátod, oszt haladjunk.

Úgy is volt, vígan ugrándozva átértünk Fejércsére, de már ment a híradó. A sötétben gyorsan leültünk sorba, de mire elhelyezkedtünk vége lett a híradónak és kigyúlt a villany. Önkéntelenül hátrafordultam, és megláttam hogy a hátam mögött ült a tanító néni. Próbáltam lecsúszni a székről, láthatatlanná válni, de sajnos látott. Hétfőn az iskolában a hetes jelentése után tanító néni szigorúan nézett az osztályra, és felszólított bennünket, hogy aki engedély nélkül volt moziba az álljon fel. Senki nem mozdult, én se. Majd újra ránk parancsolt, mire én lassan felálltam. Ekkor nagyon mérges lett, és nyomatékosabban követelte, hogy aki ott volt még álljon fel az is. Az egyik osztàlytársam aki szintén úgy volt ott, csak felállt és akkor elhangzott a nevem ..Mércse Marika gyere ki! Kimentem a katedra elé, ő felhúzta a szoknyám és egy pálcával a fenekemre vert tízszer. Majd tartsd a körmöd parancsolt rám, és egy vastag tolltartó fedővel szintén rà vert tízet. Most pedig ülj le és büntetésből írd le százszor, hogy " engedély nélkül nem megyek moziba"! Akkora fájdalom volt a szívembe mint azelőtt soha, és nem igazán tudtam a fenekemre se ülni, de a ceruzát se megfogni. Véraláfutásos lett a körmöm.

Sírva ordítva felugrottam, és hazáig meg sem álltam. Otthon édesanyám épp tésztát nyújtott mikor beestem az ajtón. Kérdezte mi történt én pedig elmondtam mi történt.

Édesanyám életében az volt az első alkalom, mikor tanítóval szemben a védelmemre kelt. Kézen fogott vissza vitt az iskolába és azt mondta a tanító néninek, hogy ha még egyszer a kezét a jànyomra teszi, nem tudom mit csinálok magával. Vegye tudomásul, hogy iskola után szülői felügyelettel, akkor és oda megy a kölyköm ahová akar, magának ahhoz semmi köze. Nekem attól kezdve soha nem kellett engedélyt kérnem a mozihoz!

Kiss Zoltánné, Marika (Csaroda)