Eszenyi István: Cseresnyésné koporsója

Egyik napról a másikára lett oda Cseresnyésné. Valami nehéz, erre eddig ismeretlen kór költözhetett a belsejébe, mert hol a mindenét evő láz égette, hol meg úgy rázta a hideg mint isten a vargát. Az arca beesett, csúnya kikericssárgává tette a betegség. Egészen halálra vált.

Vége van. Bizony vége, -mondták az urának a vigasztalni jövő kíváncsiskodók. El kell hívni a papot, jöjjön nézze meg. Majd az megmondja, hogyan tovább. Mégis csak tanult, és a legokosabb ember a faluban.

Cseresnyés szófogadó, de fukari ember lévén, -és mivel már ő se várt jobbulást az asszony állapotában- egész éjjel azon töprengett, mitévő is legyen. Ne érje készületlen ha úgy gondolja átköltözik hamarin a másvilágra. Meg, ne szólják érte, de azért sokba se legyen amivel jár.

A pap még ráér,-győzködte magát. Minek az élőt idejekorán temettetni. Nem ingyen jön házhoz, megkéri az árát, amilyen magának kaparó, képes lenne minden este itt virrasztani, csak kiteljen a zsebe.

...hanem ami fontos, az a koporsó. Az el van bármeddig. Nem kér enni. Varjú, a kerekgyártó amúgy is naphosszat a háza előtt üldögél semmi dóga. Ilyenkor biztos lehet vele alkudni, hogy számítsa meg ócsóbban.

Felírásnak elég lesz rajta az asszony neve. A dátumot majd ráfesteti ha mán biztossá vált a dolog. Így is lesz.

Ahogy megvirradt, előkereste az ünneplőjét a sifonyból, majd meggondolta magát, s visszaakasztotta. -még azt találja hinni aki meglát benne, hogy tényleg meghótt, s nem győzök magyarázkodni. ...amúgy se koszolódjék. Megjárja oda a felkapó is, -tett pontot az öltözés végére, majd leült a beteg mellé, az ágyszélre.

Hogy van?-kérdezte. Amaz nem szólt csak feküdt mint valami fadarab. Hogy összement, -nézte borzongva.

El se hiszi aki nem látja. Szinte a fele mint vót, s milyen csendes. Most nem pöröl vélem egyvégtében, ahogy ezek előtt. Hirtelen felállt, és kihúzta az almárium kisfiókját.

..ehun -e, szólt elégedetten. Tudtam, hogy idetettem a tavaly, és kivett egy ölnyi hosszú szépen feltekert dohányzsineget. Megnézem mekkorka, -mondta magának. Meg én. Nehogy csapódjak a deszka árával, -s azzal széle-hosszában átmérte, majd jelölésnek görcsöt kötött a madzagra.

Varjú épp a műhelyében egy kis széken ülve számolta a pókokat a sarokban amikor odaért.

Aggy Isten Varjú uram, -köszönt be Cseresnyés.

Magának is, hacsak nem baj dógába gyütt. Meghótt az asszony? Adjon néki a Teremtő megnyugvást.

Na, még ott nem tartunk, de közel jár hozzá, felelte Cseresnyés. Mint mondani szoktam, az ember járjon a baj előtt, s ne utána. ..ezért es gyüttem. A koporsó végett.

Előre?-kérdezte meghökkenve Varjú.

..no, nincs az annyira előre. Nagyon odavan. Bármikor bekövetkezhet. Oszt' maga se fiatal mán Varjú uram, még az es megeshet, hogy megelőzi. Akkor kihez fogok fordulni?

Varjú ránézett Cseresnyésre, de úgy mint aki életében először lát embert.

Nem megy.

Ne es haragudjon, de ennek nem ez a sorja.

Amikor meghó, majd elmegyek méretet veszek róla, mert akármiben nem küldhetjük az Úr elé.

Teszem azt ha kicsi, szorongani fog. Ha nagyra csinálódik a koporsó, akkor meg zötykölődik mire felér benne a mennybe, az meg igen csak odébb lehet. Szóval, méret nélkül nem.

Ha csak ennyi a gond, van méret-mondta pironkodva Cseresnyés.

Ehun -e. A zsebemben, ezen a dohánymadzagon. Mielőtt jöttem vóna, lemértem.

..lemérte? -kérdezte hihetetlenkedve Varjú. Éltében?

Aludt. Fel se fogta, -válaszolta Cseresnyés.

Látja, ezt es megspóroltam magának. Majd beletudja az árába.

Hadd lám azt a zsineget. Adja ide.

Leült a satupadhoz, és egy plajbásszal osztani szorozni kezdett.

Egy idő után felállt.

Megvan-mondta. Ennyi lesz az ára. A felírást megcsinálom ajándékba a feleségének. Azért nem kell fizetni semmit. Jó -é így?

Cseresnyés ránézett a padra írt számokra, és elégedetten rábólintott.

Jó. Mikor jöhetek érte?

Holnap reggel. Még az éjjel megcsinálom, mondta Varjú. Aztán használja egészséggel, szólt ki gúnyosan utána.

Másnap Cseresnyés hazavitte a koporsót a hátán. Kora reggel, hogy senki ne lássa. Betámasztotta a tisztaszobába a falnak, minél közelebb legyen, ha eljön az idő.

...teltek múltak a napok, de Cseresnyésné csak nem akart meghalni. Hol így volt hol úgy. Akár az időjárás.

Eltelt egy hónap, kettő, és kitavaszodott.

Hogy betegség elunta magát benne, vagy megszégyellte a tehetetlenségét, -nem tudni, de odahagyta az asszonyt. Egészségesebb lett mint előtte bármikor.

Cseresnyés a koporsót kivitte a kiskonyhába, majd eljött az ősz, -mivel az asszony egyre többet és hosszabban pörölt, többet mint régen,-fel, a padra.

Azóta eltelt öt hosszú esztendő. A koporsóban mai napig füstölt sódart tartanak. ...valamiért, annak még a tájékát is kerülik az egerek.