Gyermekkorom kedvenc nyár végi íze a penyő

Nem tudom ki hogy van vele, de minél idősebb vagyok egyre gyakrabban nosztalgiázok. Bármilyen is volt a múltam, a gyerek korom, gondolatban gyakran visszajárok ahhoz a "kúthoz" töltekezni, ahol még hittem a mesékben. Ahol gondtalanul kergettem a kékszárnyu pillangókat, mezítláb rúgtam a port, fetrengtünk a töltésoldalban, fürdőztünk a kanálisban egymást nyomogatva a víz alá.

Mikor a kaszálón versenyeztünk ki szed Anyànak szebb nagyobb szemű szamóca csokrot. Mikor a búzatàblàba hanyatt fekve néztem a bárányfelhőket, mikor a délibàb jàtszott velem. Amikor elhittem, hogy a szivàrvànyos üveg golyóm minden titkos kérésem teljesíti. Amikor még a gyermeki lélek előtt feltárúlt a csodák kapuja, ahol a bibis egy puszitól meggyógyult, a làz is lemegy ha Anya ölbe hajtom a fejem és homlokomra teszi a kezét.

Most, hogy lassan vége a nyàrnak és kezdődik a lekvárfőzés, eszembe jutott, hogy gyerek koromban mennyire szerettem a penyőt.

A korombeliek vagy idősebbek biztosan tudjàk mi az a penyő! Akkoriban még nem magoztàk ki előre a nemtudom szilvàt, hanem mikor felöntötték és kellően megolvadt, mielőtt cibere lett volna, kiszedték és szitàn àtdörzsölték. A szilva magokat amik a szitàn maradtak leszedték egy edénybe, majd a mag nélküli szilvàt vissza öntötték az üstbe és kezdődött a lekvàr főzés.

Nos egy ilyen helyen a környék összes gyereke ott làbatlankodott, penyőre vàrva. Kaptunk is mindannyian a finomsàgból, annyit ehettünk amennyi belénk fért. A gazdasszony szedett szőlő leveleket, jól megmosta, aztàn mindannyiunk tenyerébe tett belőle arra meg bőségesen rakott a szitàn àttört szilvamagokból amin jócskán volt a finom szilva husàból is.

Ez volt a penyő! Boldogan nyaltuk, fültől fülig lekvàros volt a képünk, egymàson kacaràszva nyalkodtunk köpödtük a magokat. Aztàn jött a cibere, otthon meg a hasfàjàs meg a hasmars. Ma màr nincsenek igazi lekvàr kavarók, nem gyülnek össze a szomszédok rokonok, nincsenek nagy mesélések se jó hangulat. A legtöbb helyen màr gépi kavaràs van.

Kiss Zoltánné Marika (Csaroda)