Harcban született - egy régi fotó margójára
- Írta: Borbély Balázs
- Közzétéve Olvasói történetek
Van egy régi fénykép, amelynek a hátoldalán az áll, hogy Borbély József Vámosoroszi, 1956. XI..22. Szürke marhák között áll három férfi, kalapban, zakóban, ahogy gondolom nagyon sokan.
Hogy ki volt a fotós, mit akart ezzel a képpel ábrázolni, esetleg kifejezni, azt nem tudom. A mozdulatból ítélve sejtem, hogy hármójuk közül ki az én áldott jó nagyapám. Szerintem ő az, aki a másik kettőnek magyaráz, de ez már soha nem fog kiderülni. Az sem, hogy a falu melyik részén készült a kép, de mégis csodálatos. Nekem mindenképpen az.
A modern kori szarvasmarha tenyésztők haszontalannak, avittnak állítják be a szürke marhát. Én meg megtenném címeres állatnak, mert olyan gyönyörűek, szerintem mindenképpen. Ez a legendás fénykép csak megerősít benne, hogy milyen jó lenne időutazóként visszarepülni olykor oda, ahol őseinkkel a hőseinkkel tudnánk váltani pár szót. De ez csak egy mellékzönge volt, térjünk vissza nagyapámhoz.
1955. április 11-én, ezen a nevezetes napon, az egyik legnagyobb költőnk születésének 50. évfordulóján az országos napilapunk izzó hangvételű cikket jelentetett meg egy kis falu csetléséről-botladozásáról a kommunizmus útján. (a t és j szigorúan külön ejtve: útján, nem pedig úttyán) Nem tudom, hogy József Attila odafent járatta-e akkoriban a pártlapot, de lehetséges, hogy igen vagy nem. Vámosoroszi az aktuális osztályharc első vonalába került ezen a rögös úton, aminek a végén az áll: üdvözölünk Utópiában. A cikk lényege röviden megfogalmazható ekként: te hülye paraszt (ez itt nem jelző, hanem főnév) sokkal jobban boldogulsz a rád erőltetett kollektívban (termelő szövetkezetben), mint a magadéban, ha beledöglesz is! Két renitens személy nevesítve is lett, az egyik bizonyos Borbély József, az én nagyapám. Ez az alávaló népellenség ugyanis nem átallott kilépni a téeszből, amikor volt egy gyengébb év. A maga 16 holdját két fiával maga művelte látástól vakulásig, de eredményei nem közelíthették meg a dicsőséges Petőfi és Kossuth tsz-ek eredményeit. Vámosoroszi ekkortájt termelő szövetkezettel büszkélkedhetett, az eredmények meg jöttek, mint a távirat. A számokról annyit mondhatok, hogy az örökérvényű kijelentés már akkor (is) érvényes volt: „Csak annak a statisztikának hiszek, amit én hamisítok.”
A tsz-ek „diadalmenete” mint látható nem a „Hatékonyság Parnasszusa” felé, hanem a munkaegységek megfoghatatlan labirintusába vezetett. Ha a tsz mindenkié (tagoké), akkor senkié, avagy a tsz máléja mindig finomabb, lopjuk hát aztat, ez mindenhol így volt.
Visszatérve a cikkhez, látom magam előtt a korszak propaganda filmjeit, filmhíradóit. Nagyapám a negatív hős, a felvilágosulatlan, reakciós paraszt, aki nem látja be, hogy az egyetlen helyes út a kollektív szellem, nem kell magántulajdon, mindenki legyen egyenlően hülye. Hülye lett volna nem megpróbálni. Aztán elérkezünk a csúcsponthoz: a nyakas paraszt belátja, hogy mégiscsak be kell lépni, jobban fog boldogulni.
Úgy spekulál, hogy egyik fiával belépnek, a másik fia viszont kívül marad és pénzt fog keresni, nem munkaegységet. Ezt a cikkíró kihangsúlyozza: a zsivány még SPEKULÁL is, így akarja meglopni a rendszert. Persze a belépési szándék híre másokhoz is eljut, lázba hozza a település lakóit. Hát még az a hír, hogy a tsz nem veszi fel nagyapámat a tsz-be. De nem ám! Büntetik ezzel, vagyis büntetni szándékozzák. Nehogy már csak így lazán ugrálhasson egy spekuláns, aki talán nem is meggyőződésből akar belépni, hanem biztos kifundált valami zsiványságot! Hogy nagyapám ezt vereségnek könyvelte-e el, vagy győzelemnek, azt sem tudom, mindenesetre kihozta legalább egy döntetlenre azzal, hogy a skandallumot követően az akkor 640 fős faluban megalakult a harmadik termelőszövetkezet is, amely a Béke nevet kapta a keresztségben. Ahogy minden béke ez a Béke is harcban született, ezt hirdeti a cikk címe is. Így ért véget nagyapám békeharca, amin ő jót röhöghetett, mert sírni sohasem szeretett.
A harc nem ért véget ezzel a Békével, a lövészárkokban csak úgy záporoztak a munkaegységek. A munkabér ellenértéke ugyanis nem a jó ropogós forint, hanem ez a munkaegységnek nevezett virtuális fizetési eszköz volt. Nem kis kihívást jelentett sokaknak a munkaegység értékének kiszámítása, tekintettel arra, hogy jó pár régi jó öregnek „nem sok haja szála hullott ki a tudományokért”. Ezt aztán bizonyították is nap, mint nap, amikor kicsit számolni kellett. (volna) Volt olyan jó öreg, aki egyéni bérharcot vívott, magának 9/10 munkaegységet követelve az 1 helyett. Nem tudták vele megértetni, hogy az 1 több, mint a kilenctized, a relációs jel nem érdekelte, fődhöz végta kalapját.
Említést tettem Vámosoroszi 3 termelőszövetkezete nevéről, ezek ma is vállalhatóak, hiszen Kossuth és Petőfi ma is az, aki akkor volt (ja, ma nem osztályharcosok), a Béke meg mindig jó. Kicsit belelapozva a korszak, egészen pontosan 1955 Szabolcs-Szatmár megyéjének krónikájába megosztom a megye termelőszövetkezeteinek a neveit a teljesség igényével, a korszak mementójaként:
Rákosi, Uttörő, Szikra, Vorosilov, Alkotmány, II. Kongresszus, Béke, Haladás, Győzelem, Dózsa, Uj Élet, Szabadság, Petőfi, Szabad Föld, Békéért Harcoló, Kuruc, Rákóczi, Bajcsy-Zsilinszky, Lenin, Két Vadas Testvér, Vörösnyíl, Vörös Csillag, Kossuth, Ady, Május 1., Előre, Október 6., Sztálin, Szabadság, Győzhetetlen Brigád, Szabad nép, Buzakalász, Békeharcos, Szikra, Móricz, Szabadság Hajnal, Acél, Vörös Csillag, Vörös Október, Zalka Máté, Uj Barázda, Fürst Sándor, Szocializmusért, 71 éves Évforduló, II. Rákóczi, Boldogulás utja, Rózsa Ferenc, Havasi Gyopár, Uj Föld, Sztahanov, Micsurin, Béke Őre, Haladó, Esze Tamás, Bástya, Uj Alkotmány, Vörös Zászló, Vörös Sugár, Ifju Gárda, Hunyadi, Vasvári Pál, Békeszerető, Táncsics, Dimitrov, Tiszamenti Napsugár, Ezüst Kalász, Október 7., Uj utakon járó, Első megyei tanácskozás, Uj világ, Partizán, Gerő, Győzelem, Vörös Hajnal, Arany Kalász, Tolbuchin, Szikra, Tiszamenti Hajnal, Achim, Március 15., Ságvári, Keleti Fény, Munka, VIT, Keleti.
A képzeletbeli névadó verseny győztese nálam a komlódtótfalui Két Vadas Testvér. Hogy mit akartak ezzel kifejezni, nem tudhatom, de a névadás egyediségéért megszavazok kilenctized munkaegységet a név kiagyalójának tisztelettel.
Borbély Balázs
