Ki volt előbb Erdélyben?

A minap a Három Határ Hírei on-line lap „Hírek külföldről” rovatában olvastam egy MTI hírt, hogy „egy agyvérzésgyanús esethez kihívott kolozsvári mentőorvos azt követelte egy magyar család tagjaitól, hogy az ő jelenlétében románul beszéljenek egymással…”

A hírt olvasva eszembe jutott, hogy a 2000-es évek elején én is tanúja voltam egy hasonlóan érdekes jelenetnek. Egy székely barátommal egy sepsiszentgyörgyi temető sírfeliratait böngésztük, amikor oda jött hozzánk egy román fiatalember és románul mondott valamit székely barátomnak. Rövid szóváltás után a román férfi elsomfordált. Mivel nem beszélem a román nyelvet, kérdeztem, hogy mi történt? „Azt magyarázta, hogy ne beszélgessünk magyarul, mert ez Románia, különben is ők, mármint a románok voltak itt előbb.” És te mit feleltél? „Kértem, mutassa meg a nagyapja sírját itt a temetőben, akkor elhiszem, mert az én nagyapám itt nyugszik, a tiednek meg a Regátban [Román királyság] van a sírja” – válaszolta a barátom. Nos, ekkor somfordált el.

Azon, hogy az egyszerű emberek is zaklatják a magyarokat, nem lehet csodálkozni, mert a románok elsősorban a televízióból és mozifilmekből tanulják a történelmet, nem pedig könyvekből. Így a mai napig annak a nacionalista ideológiának és fantáziatörténetnek a rabjai, ami még a Ceauşescu-korszakban [1966-1988] alakult ki és vált mindenhatóvá. Így válhatott Románia egyik legnagyobb nemzeti ünnepévé mind a mai napig Erdély Moldvához és Havasalföldhöz való csatolása, amivel létrejött a Nagy-Románia ami a magyar-román viszony legneuralgikusabb eseménye.

1918-ban, az első világháború végén, az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnése után. 1918. december elsején a gyulafehérvári nagygyűlésen [ekkor egyesült a Regát Erdéllyel, s jött létre Nagy-Románia] elfogadott kiáltvány kimondta: „minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, a közigazgatással és az igazságszolgáltatással, minden nép a hozzátartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában.”

De jó is lenne, ha teljesülnének az 1918-ban tett ígéretek. Sajnos nem fognak, mert ez ellent mondana a dákoromán kontinuitás [dák – római folytonosság] elméletnek, amivel igazolják, hogy Erdély mindig román volt. A dákoromán-elmélet hívei gyakran hivatkoznak arra, hogy a román nyelv latin eredetű és csak Dacia provinciában alakulhatott ki. Ma a román nyelvészek kb. 300 szóról tartják elképzelhetőnek, hogy dák eredetű, ami nem mondható soknak. Írott források szerint a mai Románia területén a népvándorlások korában megjelentek a gótok, a hunok, a gepidák, a longobárdok, az avarok, a besenyők és a kunok is, de ezek szerint ezek nyelvei nem hatottak a román nyelvre? Vagy akkoriban a románok még nem voltak ott?

Dacia csak 150 évig volt római fennhatóság alatt, valószínűtlen, hogy a teljes lakosság ilyen rövid idő alatt rómaivá vált volna. A dák nyelvről meg alig rendelkezünk információval, ezért szinte teljesen ismeretlen. A román nyelvészek az általuk ismeretlen eredetű szavakat a dák szavak közé sorolják. Így is 100-nál kevesebb dáknak ítélt szó van a román nyelvben, amiben szembetűnő a türk jövevényszavak hiánya is, pedig az elmélet szerint a dákorománok a türk nyelvű hunokkal és avarokkal is hosszú ideig együtt éltek.

Egy másik, a román nemzet létrejöttére vonatkozó elmélet szerint a románság kialakulása valahol a mai Szerbia déli részén, Albániától keletre kezdődött, főleg szláv nyelvű környezetben. A bevándorlás-elmélet ellen mindössze egyetlen érvet szoktak felhozni, miszerint a Nyesztor-krónika [orosz (nem román!) őskrónika 12. század elejéről] megemlíti, hogy 898-ban a magyar seregek megütköztek a vlachokkal a Dunától északra (nem az ott lakókkal!). A bevándorlás elméletet támasztja alá az is, hogy sok a közös szó a román és az albán nyelvben.

Szívesen idézi a román történészek egy csoportja Anonymus Gesta Hungarorumát is, a magyar ősgesztát (nem románt!), mely szerint „(…) A földet szlávok, bolgárok és vlachok (nem románok!), valamint a rómaiak pásztorai lakják, mert Pannónia földjét Attila király halála után a rómaiak legelőnek nevezték, mivel nyájaik ott legelésztek…”.

A Kijevi Russzal szoros összeköttetésben álló magyar királyi udvarban élő Anonymus, ismerhette Nyesztor tudósítását [III Béla király anyja I. Msztyiszlav kijevi nagyfejedelem leánya volt.] a „Kárpát-medencei voloh”-okról, akiket a magyar honfoglalók kiűztek a Kárpát medencéből.