A 28. szatmári honvéd zászlóalj története a Szabadságharcban

Tanulmányaim és tanulmányi útjaim során számos érdekes történetet olvastam, vagy számos érdekes történettel találkoztam. Most már túl a 70. évemen, szívesen emlékezek vissza ezekre, szívesen adom közre kedves olvasóimnak.

Az 1848-49-es áprilisi törvények értelmében a belbiztonsági feladatokra létrehozott nemzetőrséget hiányos felszerelése, kiképzetlensége és fegyelmezetlensége nem tette alkalmassá katonai feladatok megoldására. A nemzetőröket két-három, maximum hat hétre lehetett szolgálati területükről „kimozdítani”, így mire elérték a hadszínteret, már fordulhattak is vissza. 

A Szatmár megyei nemzetőrök parancsnokának Katona Miklós őrnagyot nevezték ki, akinek volt némi katonai tapasztalata, mert 15 éves korától a székely lovas határőrezredben, majd a 49. gyalogos-, később a Coburg huszárezredben szolgált. 1840-ben kilépett az osztrák hadseregből. Jelačić betörése után Pesten jelentkezett honvédnek és a 15. honvéd-zászlóalj parancsnoka lett. Végig harcolta a szabadságharcot, majd 1849. augusztus 22-én külföldre emigrált. A júliusban összeülő népképviseleti országgyűlés a nemzetőrség problémáját a hadügyi törvény megalkotásával oldotta meg. 200.000 katonát és 42 millió Ft hitelt szavazott meg egy hadsereg felállítására. 

A 28. honvédzászlóalj megalakulási helyéül Debrecent jelölték ki, amelybe Szatmár vármegyének 651, a városok közül Felsőbányának 17, Nagybányának 22 és Szatmárnémetinek 70 újoncot kellett adnia. A zászlóalj parancsnoka Huszóczy Dénes százados lett, aki Bozókon (Hont vármegye) született, 1816-ban. 1834-1838 között a 2. gyalogezredben szolgált, aztán alhadnagyként kilépett a szolgálatból. 1848. május 17-én ismét szolgálatba lépett az alakuló honvédségnél. 1848. szeptember 24-től százados, majd 1849 februárjától zászlóaljparancsnok. A világosi fegyverletételi jegyzéken őrnagyként és dandárparancsnokként szerepel. 

Az 1849 tavaszán készült kimutatás szerint Szatmár vármegye 3281 fő katonát állított ki. A zászlóalj kiképzése lőfegyverek és szuronyok hiányában meglehetősen elnagyolt volt. A gyengén felkészített zászlóalj november 17-én indult el a Bánátba, a hadszíntérre. A 28. szatmári honvédzászlóaljat, mint tapasztalatlan alakulatot harcba nem vethették, ezért csak helyőrségi feladatokat kapott Nagybecskereken. 

A Pancsova elleni támadásban a 28. honvédzászlóalj legjobban felfegyverzett és felkészített 2. százada vett részt. Az ütközetben a századnak mindössze 1 halott volt a vesztesége. Az időközben mind a 6 századával Fehértemplomnál állomásozó 28. honvédzászlóalj január 18-án kapta a parancsot, hogy induljon Versecre, további kiképzésre. 

A 28. honvédzászlóalj a szabadságharc folyamán a Délvidékről elvezényelve mindvégig a fő hadszínterén tevékenykedett. Húsz ütközetben vett részt, amelyekben voltak kudarcok és sikerek is. A zászlóalj a tavaszi hadjárat végére érett be, s a nyári hadjáratban már a legütőképesebb alakulatok közé tartozott. A parasztként besorozott újoncok ezidőre katonák lettek. Velük és általuk tudott a magyar honvédség méltó ellenfelévé válni nemcsak a császári, hanem a cári orosz hadseregnek is.

Augusztus 11-én a haditanács a túlerő miatt az oroszok előtti fegyverletétel mellett döntött. Augusztus 13-án Világostól északra, a Szőllősi síkon megtörtént a fegyverletétel és ezzel véget ért a 28. honvédzászlóalj története is.