A berkeszi gróf Vay Gábor kétszer volt Szabolcs vármegye főispánja

Kétszer volt főispán gr.Vay Gábor (1906-1909). [1] Általános volt az öröm és a lelkesedés, amikor a király Szabolcs vármegye főispánjává gróf Vay Gábort nevezte ki.

A berkeszi gróf Vay Gábor kétszer volt Szabolcs vármegye főispánja kép: gróf Vay Gábor (a festmény a FETIVIZIG Vízügyi Múzeumának tulajdona) Forrás: https://www.facebook.com/berkeszesavayak

A fogadtatás, a felvonulás külsőségekben is a nemzet ősi erejének diadalát hirdette, s a kurucos vitézi világnak festői képét idézte vissza. Első ispánsága alatt Rákóczi egyik leghatalmasabb erejű, ragyogóan tiszta eszményiség sugallatától vezérelt hősét, kuruc Vay Ádám hamvait hozták haza Vajára. A fellobbanó nemzeti érzés a magyar iparvédelem mozgalmát is megindította. A lelkes Tulipánmozgalomban a főispán és felesége elöl jártak. 1906. május 27-én Vay Gábor grófné lelkesen agitáló szavakban hirdette, hogy a magyar ipar fejlesztésének eddigi akadályai megszűntek, megindulhat az ipar virágzása. A Magyar Véderő Egylet nyíregyházi kiállítása szeptember 8-án nyílt meg. Gr. Vay Gábor főispán a Nyírvidék hasábjain, ahol több irányító erejű cikke jelent meg azelőtt is, nyílt levelet intézett a szabolcsi közönséghez az ipari kiállítás támogatására.

Az I világháború alatt -53 éves kora dacára- önként jelentkezett katonának, s mint köztüzér vonult be a cs. és kir. 5. lovagló tüzérezredhez. Meg is szerezte a nagy ezüst vitézségi érmet, a Signum Laudist. Harcolt az olasz, orosz, román frontokon, később régi századosi rangjában szolgálta a hazát a háború végéig. Akik vele szolgáltak, legendákat beszéltek bátorságáról, hidegvéréről, bajtársi önfeláldozásáról. Ő maga sohasem hozta szóba ezeket. Szerényen hallgatott róluk.  Pár évre elköltözött nógrádi birtokára, de szívének minden idegszálával csüggött szeretett vármegyéjén.

Másodszor Vay Gábor gróf kormánybiztos főispán lett 1920. március 24-től május 30-ig. Második főispánsága rövid ideig tartott. Lelkesedéssel tűzte ki maga elé célul, hogy ki fogja irtani a közélet mezejét ellepő gazt, de célját elérni nem tudta, félreállították. Ezután teljesen visszavonult a közélettől, nógrádi birtokán, Mohorán élt feleségével. Átadta a berkeszi birtok vezetését fiának, László grófnak és feleségének. 1931-es halála előtt visszatért megtörten és betegen Berkeszre, itt ápolta családja. Betegségével küzdött, és 1931. május 24-én hajnalban örök nyugalomra tért.

kép: gróf Vay Gábor gyászjelentése (Nyírvidék 1931. 05.27.)[2]Forrás: https://www.facebook.com/berkeszesavayak

[1] Jósa András Múzeum, Nyírvidék, 1931, 52. évfolyam,1931-05-27 / 117. szám

[2] Nyírvidék 1931.05.27 A berkeszi kastély halottja (Vay Gábor gróf) Hungaricana online, https://library.hungaricana.hu/hu/view/Nyirvidek_1931_01-06/?query=gr%C3%B3f%20Vay%20G%C3%A1bor%201931&pg=954&layout=s