Petőfi a 28. szatmári honvéd zászlóalj tisztje

Tanulmányaim és tanulmányi útjaim során számos érdekes történetet olvastam, vagy számos érdekes történettel találkoztam. Most már túl a 70. évemen, szívesen emlékezek vissza ezekre, szívesen adom közre kedves olvasóimnak.

Petőfi először 1839 szeptemberében állt be katonának, ekkor még csak 16 éves volt, de 18-nak vallotta magát. Már ekkor is kitűnt fegyelmezetlenségével. Megbüntették, mert őrségben olvasott, vagy elhagyta posztját, hogy Liszt Ferenc koncertjére menjen. Ezredét Sopronból Grazba, majd Zágrábba vezényelték, mert akkoriban bevett dolog volt, hogy az ezredeket gyakran vezényelték más-más helyőrségbe.

Petőfit 1841 februárjában leszerelték, állítólagos tüdőbajra hivatkozva, ám a korabeli katonai iratokban ez áll: „Elbocsátva felülvizsgálat útján. 1841. február 28-án teljes rokkantként saját kívánságára gyenge testalkata, s hajlama a tüdőbajra és a szíverek tágulása miatt.” Nem volt tehát TBC-s.

A katonai pálya azonban továbbra is vonzotta. 1848 márciusában a pesti nemzetőrség tagja lett főhadnagyi, majd szeptembertől századosi rangban, de kortársaival ellentétben tényleges szolgálatot nem teljesített, terhes feleségére hivatkozott.

1848 októberében beállt a honvédseregbe, és századosi rangban Debrecenben lett kiképző, a 28. szatmári zászlóalj kötelékében. Orlay Petrics Somához írt leveleiben erről így emlékezik meg: „Erdőd, october 18. 1848. …Szerencsésen megérkeztem. Az idevalókat egészségben találtam. Négy napig maradok itt, aztán megyek Debrecenbe zászlóaljamhoz… Debrecen, nov. 3. 1848. … Még bizonytalan ideig maradunk Debrecenben. …” Arany Jánoshoz írt leveléből is kiderül szolgálati helye: itt vagyok a 28-dik zászlóaljnál Debrecenben, s hogy minél elébb told ide … imádott pofádat, melyet még egyszer óhajtanék látni, mielőtt a harcok fergetege hetedhét országon túl sodor,…”

Fegyelmezetlenségére Orlay Petricshez írt levelében keresett és szerinte talált is magyarázatot: „Debrecen, december 12. 1848. …Az igaz, hogy én, miután egyátaljában nem kaptam engedelmet, engedelem nélkül jöttem el a zászlóaljtól, de ezért nem volt szükség bevádoltatnom, mert magam azonnal tudtára adtam a honvédelmi bizottmánynak.” Novemberben az egységét a délvidéki hadszíntérre vezényelték, de szülés előtt álló felsége miatt szabadságot kért, amit csak hetekkel később kapott meg. Ezalatt Petőfi engedély nélkül volt távol alakulatától. 1849 januárjában, Zoltán fia születése után a család nehéz anyagi helyzetére hivatkozva előléptetésért folyamodott, amit a hadügyminiszter helyettese, Vetter Antal hadi érdemek hiányában elutasított, szóváltásuk pedig botrányba fulladt.

A költő ekkor Erdélybe, Bem tábornok seregébe kérte át magát. A tűzkeresztségen február elején, Vízaknánál esett át, és öt ütközetben vett részt. Arany Jánoshoz írott levelében az egyik ütközetről így emlékezik meg: „Karánsebes, ápr. 17. 1849. Kijöttünk Erdélyből, mégpedig jó ómennel, mert első lépésünk is diadal. […] Két zászlóalj volt ellenünk, seregünkből csak négy század […] volt a tüzben, s e négy század a legalább 2000 emberből álló ellenséget, mintegy két órai harc után oly kétségbeesett futásnak lóditotta, hogy Karánsebesig meg sem állt,…

A harcokban bátran viselkedett. Július elején Bem ráparancsolt, hogy maradjon távol a harcba vonuló seregtől, de Petőfi szekérre ülve követte tábornokát.

A végzetes ütközetre 1849. július 31-én Segesvár és Fehéregyháza között került sor, ahol Petőfi életét vesztette. Az ütközetet követően Bem magát okolta „fia” haláláért, akit ő hívott vissza a táborába.