A Mi hősünk 3. befejező rész

A Mi ismert hősünk a gyakorló végtaggal a Rehabilitációs Intézetből távozása után sokat gyakorolt sétált, lépcsőzéssel terhelte a boltba is elkísérte szerelmét, anyukáját, nővérét. Bontogatta szárnyait amennyire csak tudta.

Édesanyja elvitte őt Máriapócsra, mert a háláját az Úrnak és a Szűzanyának a templomba is el akarta mondani úgy, hogy a fia is jelen legyen, hogy életben maradt felgyógyult és pozitívan áll mindenhez! Sanci természetesen pihent is sőt nyaralni is elment egy kis időre a Magyar tengerhez a Balaton partra pár napra.

A balesete előtt imádott vezetni, de nem ám úgy ahogy a mai fiatalok nagy sebességgel!!! Ő nem. Ő betartotta a biztonságos vezetést és csak a megengedett sebesség korlátokon belül. Felelőségteljes nyugodt és megfontolt volt mindig. Aztán az egyik nap a család barátja látogatóba érkezett hozzájuk mikor felhozódott az autó a vezetés…és kérlelte Sancit, hogy próbálja ki az automata váltós autót, amivel érkezett hozzájuk mert az automataváltós autóba egy lábra van szükség igaz a „jobb lábra”, de nem lehetetlen megtanulni bal lábbal sem a vezetést.

Újra boldog volt, mert megtanulta vezetni és a vezetés élményt újra átélhette. Így saját automata váltós autót vásárolt magának, amit nagy szeretettel vezet. A nyár végén úgy döntöttek, hogy megpróbálnak közösen, de külön élni szerelmével, mert kezdődik a tárgyfelvétel hamarosan és a távolság nagy Debrecen és Záhony között így Debrecenbe költöztek albérletbe. Sanci csak egy évet szeretett volna halasztani a balesete előtt az egyetemen, de mivel a balesetből felépülése és a jelentkezés ideje alatt kórházban volt és orvosai a következő kórházba befekvési idejét közölték, ami őszre esik így szeptemberben nem tudott kezdeni! 

Október 7-én befeküdt újra Budakeszi Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetbe, ugyanis a gyakorló művégtagot cserélték véglegesre, aminek a kihordási ideje 5 év lesz. Ez már nagyon modern! Orvosai és a nővérek nagyon örültek mikor meglátták a mosolygós fiatal embert az osztályon, vele gyorsan telik az idő nem kellett noszogatni, azt csinálta, amit kell az edzések alatt a terhelést mindig katonásan állta. A tervezett kórházban töltött idő 2 hónap volt, de ismét hamarabb hagyhatta el a kórházat, mert az új végtag hamarabb elkészült és a fizikai erőnléti eredménye is ezt mutatta. Sokat gondolt a sportra…. mert kissrác korától focizott és hiányzott az életéből az edzés, amit évek óta nem hagyott ki soha.

Ekkor találkozott a Paralimpia játékok lehetőségével és megpróbálta a kerekes vívást, ami nagyon megtetszett Neki és novembertől jár rendszeresen edzésre. Az edzője azt mondta, hogy annyira ügyesen csinálja, mint aki mindig ezt csinálta és ahogy fejleszti a tudását nem kizárt a versenyen való részvétel sem.

Ígéretéhez híven visszament a Kecskeméti kórházba látogatóba, mert mielőtt elbocsátották kérték, hogy amikor teljesen felépül nézzen be hozzájuk, mert a szívükhöz nőtt a másfél hónap alatt mivel nem egy átlagos betegről beszélünk, hanem egy szuperhősről. Nagyon örültek Neki mikor meglátták Őt. Nem gondolták, hogy valóban elmegy! Az egy év táppénzen tartózkodás ideje lejárt és a munkáltató állást ajánlott Neki, amit ő tisztelettel el is fogadott az üzemorvosi vizsgálat is alá támasztotta, hogy alkalmas a feladatra. A vállalat nagyon rugalmas a vezetők olyan emberségesek, akit minden dolgozó csak kívánhat magának.

Az ELSŐ új születésnapja megünneplése után munkába is állt, amit nagyon szeret csinálni. Időközben a Debreceni egyetemre beadta a jelentkezését Villamosmérnöki szakra felvétel után Szeptemberben folytatja tanulmányait!

Minden jót kívánunk Neki, Reméljük mindent elér és valóra vált, amit kitűz maga elé! Sok Sikert kívánunk Sanci!!!