Erőszakos cselekedetek 1848. március 15-én

Tanulmányaim és tanulmányi útjaim során számos érdekes történetet olvastam, vagy számos érdekes történettel találkoztam. Most már túl a 70. évemen, szívesen emlékezek vissza ezekre, szívesen adom közre kedves olvasóimnak.

1848-1849 története ma már a magyar nemzeti mitológia része. Tele van az egyik oldalon gáncs nélküli lovagokkal és hűséges szolgákkal, míg a másik oldalon cselszövőkkel és árulókkal. A valós szereplők naplóiból azonban kiolvasható a valóság.

Petőfi lakásaihoz nem volt kegyes a sors, például azt a - Jókai Mórral közösen bérelt - lakást is lebontották 1913-ban, amelyet március 15-én magáénak mondhatott. Petőfi innen indult el a Pilvaxba, amit a 1848-as szabadságharc alatt a „Forradalmi Csarnok”, „Szabadság Csarnoka”, „Népharag Háza”, „Lázadás Iskolája” néven emlegettek.

Petőfi megkérte Vasvári Pált és Bulyovszky Gyula írót, hogy menjenek el a Dohány utcába a közös lakás „Jókai szobájába”, és itt határozzák meg a nap menetrendjét. Hőseink annyira elbeszélgették az időt, hogy a kávéházi ifjak kezdtek szétszéledni. A dadogó Sükey Károly a losonci jogász hallgató, aki inkább költőként működött, elunta magát és kiment a szemerkélő esőben a mai Petőfi Sándor utcába, kiakasztotta a kézzel másolt 12 pontot, és akadozó nyelvvel magyarázni kezdte. Vagy harmincan gyűltek köréje, nem érették mamit mond, de tetszett nekik az előadás.

A fiatalok nagy sokára visszatértek a kávéházba, amihez legközelebb az egyetem orvosi kara esett. Innen a mérnökhallgatókhoz, majd a bölcsészekhez, jogászokhoz, teológusokhoz mentek. Mindenütt volt szék, mindenütt volt 12 pont, és Petőfi mindenütt elharsogta a Nemzeti dalt.

Egressy Gábortól tudjuk, hogy Petőfi így adta elő a verseit. Az egyetem dékánja, Jedlik Ányos naplójából tudjuk, hogy itt történt a forradalom egyetlen erőszakos cselekedete. Egy professzor az egyik hangoskodó fiatalembert ki akarta tuszkolni a tanteremből, aki visszafordult és „arcon üté a professzor urat”. – írta naplójában Jedlik Ányos, dékán. Ez volt a nagy nap egyetlen erőszakos cselekedete.

Vagy ötezer főnyi tömeg verődött össze az Egyetem téren. A tömegből egy hang azt javasolta, menjenek Budára a cenzorhoz, írassák alá vele a pontokat és a verset, hogy ki lehessen nyomtatni. „Cenzorhoz nem megyünk - felelte Petőfi -, nem ismerünk el többé semmi cenzort, el egyenesen a nyomdába!”

A legközelebbi nyomda, a titkosrendőrség besúgójaként is működő Landerer Lajosé volt. Itt készült a második erőszakos cselekedet, de elmaradt. Landerer ugyanis eligazította a gépmestert – „ha kevesen lesznek az ifjak, és a nyomdaszemélyzet elbír velük, akkor ki kell verni őket. Ha sokan lesznek, Isten neki, csinálják meg, amit akarnak!” Nos, a fiatalok sokan voltak. Amikor azok a szövegek kinyomtatását kérték, Landerer fennhangon kijelentette: „Lehetetlen, nincs rajta az engedélyezés!” De azért odasúgta a legközelebb álló Irinyi Józsefnek: „Foglaljanak le egy sajtót!”

Irinyi rátette kezét a sajtógépre, „a forradalom nevében lefoglalom” szavakkal és a nyomdászok rögvest munkához láttak. Így Landerer Lajos nyomdájában 1848. március 15-én erőszakos cselekedet nem történt.