Gyermekkori emlék egy disznóvágásról

Számomra szomorkásan teltek az esték. Lejárt a diópucolási szezon, már nem jöttek a szomszédok esténként.

Kovács Zoltánt fotója, az apukája látható a képen. Szembe szomszédunk volt

Pedig de szerettem azokat az estéket… Igaz nem nagyon engedte nagymamám, hogy én is pucoljam a diót, mert több kárt csináltam, mint hasznot. Pirinyó darabokban tudtam csak kikapargatni a kemény héjból a dióbelet és annak is nagy része a pocakomban végezte. Így aztán csak ültem ott a nagyok között és hallgattam a történeteiket. De micsoda történetek voltak azok! Tágra nyílt szemekkel, ittam minden szavukat. Szóval ennek lett vége. Ezek az esték hiányoztak nagyon.

Egyik nap megszólalt nagymamám: „Te Lajos! Le kellene vágni az egyik disznót. Közeledik az ünnep, szükség lesz a húsára.” Felcsillant a szemem. Tudtam, ismét mozgalmas napok következnek.

Másnap mamám körbeszaladt a szomszédoknál, komáknál, összehívta őket estére csigát csinálni. Nagyapám és édesapám lehordták a padlásról a hatalmas edényeket, teknőket. Előkészítették az üstöt, üstházat, Édesanyám, a nővérem és én szépen átmosogattunk mindet. Estefelé mamám jó sok lisztből és tojásból tésztát gyúrt.

Egyszer csak kopogtattak. Egy nagyon kedves arc tűnt fel az ajtóban. Tácsi volt az, Nagyapám fivére, és persze hozta magával Künküt is, a feleségét, akit imádtam. Azután egyre többen jöttek és lassan ismét megtelt a konyha kedves emberekkel. Az asszonyok körül ülték az asztalt, kezük úgy pödörte a csigát, hogy az avatatlan szemek beleszédültek volna. Én is előkotortam az egyik fiók mélyéről a saját kis csigacsináló deszkámat és pálcikámat. Féltve őrzött kincsem volt ez nekem. Leültem a hokedli mellé a kisszékemre, ráterítettem egy tiszta kendőt, és mint a nagyok, pödörtem a csigát – csak nem olyan gyorsan.

Szomszédasszonyok. Nagymamám jobbról a második a fehér kötőben

Fél füllel azért hallgattam a férfiak beszélgetését. Nagyapám hozott fel a pincéből egy butella bort és lépésről lépésre megbeszélték a teendőket. Kinek mi lesz a feladata, ki hol fogja a disznót. Nagyokat nevettek, hogy nagyapámnak nincs fiú unokája, aki fogná a disznó farkát. Csodálatos hangulatban telt el az este.

Másnap édesanyám és mamám megfonnyasztották (előfőzték) a rizst, amiből majd a finom hurka készül, előkészítettek mindent másnapra. Nagy izgalommal tértünk nyugovóra, különösen én.

Még sötét volt, mikor mozgolódásra ébredtem, édesapám és édesanyám serényen öltözködtek. Hallottam, hogy nyikordul a kiskapu, megjöttek a fogóemberek. Nagyapám fogópálinkával kínálta őket, koccintottak, nevetgéltek, majd újra koccintottak, végül kimentek a házból. Én nem mehettem velük.

Rövid idő múlva nagy sivalkodás, visítás hallatszott az ól felől. Ilyenkor a fülemre szorítottam a kezem, ezt nem szerettem hallani. Mamám szalad egy nagy tállal, tudtam a vért megy meggyűjteni. Gyorsan felkaptam a kis csizmámat, kabátomat és kimerészkedtem az udvarra. A férfiak megint ittak egy kupica pálinkát, most éppen arra koccintottak, hogy milyen jól megoldották a feladatukat. Ettől fogva felgyorsultak a dolgok.

Disznóvágás Tarpán. Bakk Istvánnétól került hozzám a fotó.

Perzselés, bontás, a hús kövéres részeiből az asszonyok toros húst sütöttek, amihez savanyú káposztát pároltak. A vér egy részét hidegre tették a véres hurkához, a többiből hagymás vért sütöttek. Ez volt ám a finom reggeli!

Az egyik üstben a feldarabolt zsírnak való szalonnát sütötték, a másikban a belsőség főtt a hurkához. Közben darálták a húst a kolbászhoz, amit a férfiak töltöttek, a hurkát pedig az asszonyok kézzel, duduval. Mindenki tudta a dolgát. Főtt a finom leves, az ínycsiklandozó hurka, sült a kolbász. Alig vártuk, hogy kész legyen a vacsora, mindent meg kellett kóstolni. Csigalevest, főtt húst krumplival, amihez gulácsi mamám meggymártást is csinált, majd a hurkát és a kolbászt.

Vacsora előtt megérkezett Tóth Béla bácsi, és legnagyobb örömömre hozta magával a citeráját is. Miután mindenki jóllakott, elkezdett citerázni. Édesapámék pedig énekeltek. De gyönyörű nótákat daloltak!!!........

Tóth Béla bácsi. Szabó László Tanár Úrtól került hozzám a felvétel