Jusztus Józsefné: Színes cserepek

Gyermekkorunk kedves időtöltése volt a színes üvegcserepek gyűjtése. Egymás közt cserélgettük, adtuk, vettük. Megírtuk egyik-másik cimboránk házi feladatát egy szép, hiányzó színű üvegdarabért.

fotó:meska.hu

Az árokpartra kiterítettük a ponyvát, körbeültük és nézegettük, forgattuk az üvegdarabokat. Volt nem egyszer, hogy a kezünket is elvágta egy élesebb darab, de kárpótolta a szép színek változatossága. Még el is neveztük őket szépen, sorjában. A piros az egészség, a sárga a ragyogó nap, a tiszta szép ég színe a kék, no és a reménység az a zöld színt kapta. Ha a napba néztünk velük, de szépek is voltak..!

Mintha csak a jövőt kémleltük volna, igaz, hogy a sötét színt igyekeztünk mellőzni. Nem gondoltuk még akkor, hogy az is hozzánk tartozik, előbb-utóbb ránk talál. De a gyermeki lélek már csak ilyen!

Mióta nyugdíjas vagyok, egyre többször jutnak eszembe gyerekkorom üvegcserepei. Becsukott szemmel vizsgálgatom, nézegetem őket. De már nem előre, a jövőbe visznek, hanem vissza a múltba. Nem ígértek ők semmit akkor sem, de mégis csalódtam bennünk.

A vidám piros, az egészség, sok csorbát kapott a 89 év alatt. Itt-ott megfakult, kicsorbult. A sárga sem az igazi napfényt hozza elém, mert már bizony a délutáni nap sugarai simogatnak. A szép kék eget is sokszor borították szürke fellegek, jobb esetben kedves bárányfelhők. A zöld a remény, ez állt mindig legközelebb hozzám. Sokszor néztem rajta át a nap felé, ha a kék ég alján fellegek gyülekeztek. Ezen átnézve, még a fájdalmas fekete is beleolvadt a bánatosan simogató szürkébe. Végül, de nem utoljára a fehéret vallottam. Azért szerettem, mert a szivárvány színeit varázsolta elém, a szép gyermekkor emlékeként. És ez a szép szivárvány szabályosan, kecsesen ível, mint egy híd. Híd mely összeköti a múltat és a jelent, s mutat még a jövőbe is.

Kinyitom a szemem, de az üvegcserepeimről nem mondok le. Életemhez tartoznak, gyerekkoromtól fogva kísérnek jóban, rosszban. Továbbra is gondosan őrizgetem s, hogy mindig elővehessem ezért tollal a kezemben örökítem meg magam és talán az utókor számára is. Remélem!!

Jusztus Józsefné

Köszönet a hetefejércsei Oltalom Idősek Otthona munkatársainak, hogy a Mariska néni gondolatai lejegyezték, és eljuttatták hozzánk!