Gondolatok a Valentin napról

Ma van Valentin nap!? Igen, többek között az is! Ma a Valentinok ünneplik névnapjukat, és a szerelmesek vagy a "tévelygők", akik azt hiszik, hogy a gyengéd vonzalmuk a másik iránt szerelem (vagy talán majd azzá válik).

Nekem ma péntek van! Egyrészt, mert csütörtök után mindig péntek következik, és ez ma sincs másképp, másrészt mert nincs a családban sem Valentin, sem Bálint.

Na és a szerelem? Nos, az hol van hol nincs! Nézőpont kérdése, hogy azok az érzelmek amiket érzünk egymás iránt, amelyek gyakran váltogatják egymást, minek nevezhetőek.

Vannak nagyon meghitt perceink, napjaink, amikor mindketten "érzelem dúsabbak" vagyunk, odaadóbbak, befogadóbbak, elfogadóbbak, vágykeltőbbek, és akkor felizzik az úgynevezett parázs, lángra kap. Azt hiszem az szerelem!

Máskor kicsit mindketten elsiklunk egymás mellett, kicsit magunk akarunk lenni térben és időben egyaránt. Olyankor is fontos a másik, csak talán nem igényeljük annyira intenzíven az intim perceket, vagy talán érezhetően nem. Ezek azok a pillanatok, mikor magunk elé helyezzük a másik jólétét, gondoskodunk egymásról, és tudjuk, hogy bármikor kinyújtjuk a kezünk a másik érte nyúl, és összesimul a két tenyér, szerintem ez is szerelem.

Vannak napok mikor összezörrenünk, mikor nem simogat a másik pillantása hanem haragjában szikrát szór, mikor úgy megyünk el egymás mellett, hogy még véletlen se súrolja a vállunk a másikét mert dühösek vagyunk egymásra, a világra. Mikor gyerekesen viselkedünk (csakazértis vagy csakazértse) de alig várjuk hogy elássuk a csatabárdot végre. Mikor eljátsszuk hogy alszunk, és álmunkban öleljük meg vagy takarjuk be a másikat az is szerelem vagy szeretet.

Nevezzük bárhogy ezt, nem elég egy nap megünnepelni, ez minden nap végén megér egy misét!