Gyermekotthon a berkeszi Vay-kastélyban IV. rész

A jubileumi évben 308 növendéke volt az intézetnek, a hálótermek továbbra is zsúfoltak voltak, a felsős tanulók számára még mindig csak emeletes ágyakkal lehetett megoldani a fektetést. A nyári időszakban a bentmaradt gyerekek részére eleinte a benti strandmedence is  lehetőséget adott fürdésre, majd később, amikor már nem tudta a medence a vizet megtartani, akkor focizásra.

kép: A gyermekotthon lakói nyaralnak (Szeréna Lak Nyíregyháza-Sóstó)

A nyári szünetekben táborokat szerveztek a nevelők a dombrádi Tisza-partra, Sátoraljaújhelyre, Zamárdiba. A sóstói „Szeréna-lak” már ismerős volt minden gyereknek, mert minden évben több alkalommal ott nyaraltak. Nemcsak fürödtek, lubickoltak Sóstógyógyfürdőn a szabadtéri strandon, hanem megnézték Nyíregyháza nevezetességeit, és felfedezték a környező erdőket is. Gyakoriak voltak a testvértalálkozók a megye gyermekotthonaival, növendékeivel Tiszadobon, Ököritófülpösön, Cégénydányádon.

1985-ben Berkeszen indult a pályája Káli Horváth Kálmánnak, Vári Zsoltnak, Balogh Tibornak és Kiss Sándornak. Mindannyian tehetségesen rajzoltak, festettek. A berkeszi általános iskola akkori rajztanárának, Sárosi Attilának a rajzszakkörére jártak. Sokat tanultak a tanár úr óráin, aki főiskolai szinten tanította a kis tanítványokat. Általános Iskolai tanulmányaik után Tiszadobra kerültek, ahol először szakmát, majd érettségit szereztek. Napjainkban valamennyien a művészet különböző területein dolgoznak és alkotnak.

Vári Zsolt így írt a gyermekotthon emlékkönyvébe: „Olyan hetedikes lehettem. Tél volt, hideg volt, nem lehetett semmit sem csinálni. Pedig jó lett volna zongorázni. Unatkoztam, elkezdtem rajzolgatni. Hamarosan örömömet leltem benne, mert láttam, hogy könnyen megy. Összejöttünk néhányan, utána már kialakult egyfajta verseny is.”^[1]

Balogh Tibor a következő sorokat jegyezte le: „Állami gondozottként nevelkedtem Berkeszen, majd a tiszadobi gyermekvárosban tanultam ki a festő, valamint a hegesztő szakmát. Társaimmal önképzőkört alakítottunk. Sárosi Attila rajztanár úr tudása, pedagógiai érzéke nagy hatással volt rám. Olyan módszerekkel dolgozott, amivel később az egyetemen találkoztam.”^[2]

Káli Horváth Kálmán gondolatai az itt töltött évekről röviden: „Berkesz egyszerre jelentette a mennyországot és a poklot, az édeset és a keserűt… Negyven év tapasztalatával ma már kimondhatom, hogy bár igaz, hogy ki lehet törni a lelencség elrendeltetettnek tűnő örvényéből, önerőből szinte lehetetlen lett volna. Kellett hozzá egy Kálid Artúr, aki pár évvel idősebb kortársamként a Ki mit tud? vetélkedőn példát adott arra, hogy a kultúra képes lerázni a mélybe húzó láncokat.”^[3]

Kiss Sándor így emlékszik vissza: „Kedves nevelőtanárom volt Havasi Miklós bácsi, akinek mindig volt egy kedvenc mondása számomra: Csak a két kezed munkájára lehet számítani, ezt ne feledd!... Az intézeti ebédlő takarítója Margitka néni (Cs.né, sz. Szabó Margit), akihez nagy szeretettel jártam ebédlőt takarítani. Ő azért volt fontos számomra, mert a munka megszerettetése mellett egy olyan ember mellett lehettem, aki sok mindenre megtanított.”^[4]

1988-ban a Ki mit tud? -on indult el a színészi pályán Kálid /Winkler/ Artúr. Ő szintén a gyermekotthonban nevelkedett Berkeszen. 1989-től 1993-ig járt a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol sikeresen színészdiplomát szerzett. A gyermekotthon emlékkönyvébe a következőket írta: „Meggyőződésem, hogy Berkesz, és a sok-sok ott dolgozó pedagógus, kétkezi munkás, irodai alkalmazott, igazgató segítsége és gondoskodása nélkül nem lennék az, aki vagyok. … Nem említek neveket. Csak kettőt: WINKLER és SZERDI.” ^[5]

A gyermekotthon alaksorában bontogatta a szárnyait a 80-as évek végén Lázár Péter biológia-testnevelés szakos tanár vezetésével a Széltoló együttes. ^[6]A zömében 13 évesekből álló könnyűzenei együttes 14 tagot számolt. Sokat léptek fel farsangokon és gyermekotthonok közötti rendezvényeken. 1989 nyarán viszont kinyílt számukra Hollandia és ezzel együtt a világ. A gyerekek Magyarországon kívül még nem jártak, kaptak egy lehetőséget lemezfelvételre és néhány fellépésre Hollandiában. Házigazdájuk, Gerhard von Dooremolen, a holland kisvárosban Zvollében található Amberd nevelőotthon igazgatója. ^[7]A berkeszi gyerekek közül húszan kiutazhattak két hétre egy üdülési program keretében, ezzel egy időben holland gyermekek jöhettek vendégségbe Nyíregyházára és Berkeszre. A hollandiai útjuk után a Széltolók felvették hálából a házigazda gyermekotthon nevét, és ettől kezdve Széltoló - Amberd néven léptek fel. ^[8]Nagy örömmel dolgoztak A dzsungel könyvének megzenésítésén, és meghívott zenekarként sokszor léptek fel környékbeli iskolák báljain. A kitartó munkának meg lett az eredménye, kazettára került A dzsungel könyve, melynek verseit Weöres Sándor fordította, zenéjét Lázár Péter szerezte. Nyolc kitartó év után, 1994. május 29-én a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban teltházas bemutatóra került sor. Minden egyes dalt vastapssal jutalmazott a közönség.

Az előadás után Együd János, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatója azt mondta: „hogy az ember – Mauglik üzenetét meg kell hallani a társadalomnak.”^[9]

De nem feledkezhetünk meg a hétköznapi felnőttéletet élő gyermekotthon volt lakóiról sem, akik nem lettek országosan híresek, de példás családapaként, szakemberként élték és élik most az életüket. Ők is sok segítséget kaptak a gyermekotthon dolgozóitól az életük vezetéséhez, hogy boldogabb életet biztosítsanak maguknak és szeretteiknek.

Az otthon ebédlőjének színpadán vagy éppen a tornateremben nemcsak a Széltolók léptek fel, hanem sok éven keresztül rendszeresen filharmóniai, színházi előadások, koncertek színesítették a gyerekek hétköznapjait. A fellépők között volt: Szokolay Sándor és kamaraegyüttese, a Debreceni Délibáb együttes, az Illés együttes, Bodor Tibor színművész. Ratkó József költő, aki tanárként is dolgozott a gyermekotthonban, így írt az iskola vendégkönyvébe: „Dolgoztam itt is, rosszabbul, mint szerettem volna. De azért szívesen járok ide”. Janikovszky Éva írónő író-olvasótalálkozón vett részt. Fellépett az Igrice együttes, a Volán Táncegyüttes, a Nyíregyházi Vegyeskar, Tolcsvay Béla és zenekara, Dinnyés József daltulajdonos, dr. Zachar József történész, Bodza Klára népdalénekes, a Magyar Rádió Gyermekkórusa, Karsai János pantomimművész. Az újságírók közül T. Aszódi Éva, Tóth Kornélia újságírónő, Antal István a Magyar Rádió nyíregyházi stúdiójának rádióriportere és Schiffer Ferenc, az Esti Hírlap újságírója, aki korábban az intézet lakója volt. ^[10]

Az 1980-as évek elejétől túl zsúfolttá vált a gyermekotthon, egy 5x5-ös szobában emeletes ágyakon húsz fiú is lakott. Az új vezetőnek, Lengyel László iskolaigazgatónak nem volt egyszerű az akkori viszonyok kezelése. A gyermekotthonban egyre többen voltak nehezen kezelhető srácok, akik sok problémát okoztak a tanároknak, diákoknak egyaránt. A beiskolázottak 90 %-a általában elvégezte a szakmunkásképzőket. 1990-es évektől viszont nehéz lett azoknak a fiataloknak a sorsa, akik elhagyták az intézményt. Megszűntek az állami vállalatok, a munkásszállások, az élet nagyon megváltozott. Amíg működtek az állami vállalatok, sok cég patronálta a gyermekotthonok lakóit, de a rendszerváltás után elmaradoztak a támogatások, csak az alapellátásra jutott a költségvetésből. Lengyel László 1992-től a gyermekotthon vezetőjeként rengeteg kérelmet elküldött az újonnan alakult vállalatoknak, hogy önköltséges áron vásárolnának televíziót, mosógépet, rádiót, de szinte alig kapott választ. Az 1989-ben kialakított holland kapcsolatnak köszönhetően több fiatal nyaralhatott már Hollandiában.

A hollandok segítették a gyermekotthont játékokkal, ruhákkal, valamint déligyümölccsel is. 1993-ra a gyerekek létszáma a közel 300 főről a felére csökkent. ^[11]Megerősödött a nevelőszülői hálózat, a szülők a gyerekeket az alanyi jogon járó családi pótléknak köszönhetően már csecsemőkortól nevelték. A lecsökkent létszám más nevelést és elhelyezést kívánt.

[1] Vári Zsolt bejegyzése az emlékkönyvbe

[2] Balogh Tibor bejegyzése az emlékkönyvbe

[3] Káli Horváth Kálmán bejegyzése az emlékkönyvbe

[4] Kiss Sándor bejegyzése az emlékkönyvbe

[5] Kálid ( Winkler) Artúr bejegyzése az emlékkönyvbe

[6] Kelet- Magyarország, 1991.01.03. Szelek szárnyán, Hungaricana online, https://library.hungaricana.hu/hu/view/KeletMagyarorszag_1991_01/?query=Lengyel%20L%C3%A1szl%C3%B3%20Berkesz%201989&pg=9&layout=s

[7] Kelet-Magyarország, 1989.10.12. Bartha Andrea, A holland igazgató szerint Megosztott szívvel nem lehet!

https://library.hungaricana.hu/en/view/KeletMagyarorszag_1989_10/?query=Berkesz%20gyermekotthon&pg=146&layout=s

[8] Kelet-Magyarország, 1989.10.18. Bartha Andrea, Az „Amberd” története Csipogó a zsebben, Hungaricana online, https://library.hungaricana.hu/en/view/KeletMagyarorszag_1989_10/?query=Berkesz%20gyermekotthon&pg=93&layout=s

[9] Napkelet 1994.06.18. Farkas Kálmán, Jajkiáltás: Emberek! Halljátok meg! Kazettán a Dzsungel könyve Vastaps a Móricz Zsigmond Színházban, Hungaricana online, https://library.hungaricana.hu/en/view/KeletMagyarorszag_1994_06/?query=Berkesz%20gyermekotthon&pg=237&layout=s

[10] Marczinkó István: A berkeszi gyermekotthon 25 éves története (1954-1980), 2015, 22. Szabolcs-szatmár-beregi Nemzetközi Levéltári Napok, Magyar Nemzeti Levéltár online, https://mnl.gov.hu/mnl/szszbml/hirek/22_szabolcs_szatmar_beregi_nemzetkozi_leveltari_napok_0

[11]Kelet- Magyarország, 1993.10.22. M Magyar László, Akik senkinek sem kellenek, Hungaricana online, https://library.hungaricana.hu/hu/view/KeletMagyarorszag_1993_10/?query=%20berkesz%20gyermekotthon%20lengyel%20l%C3%A1szl%C3%B3&pg=271&layout=s