Mátyás corvinái

1990-ben, Mátyás halálának 500. évfordulóján kiállítást szervezett az Országos Széchényi Könyvtár, hogy bemutassa a felkutatott darabokat. Feleségemmel úgy gondoltuk, hogy a kiállításra elvisszük az óvodás korú gyermekeinket is, ki tudja mikor lesz látható ismét ez a ritkaság. Nos, erre 2019-ben került sor.

Érdemes volt elvinni a gyerekeket, mert ma is emlékeznek a Corvinákra. A kisebbik fiunk még azt is észrevette, hogy az egyik kódexben hangjegyek láthatók, bár nem igazán hasonlítanak a mai hangjegyekhez. A „Bevonulás Kánaán földjére” című énekes könyv egy névtelen itáliai mester alkotása 1480 körül, Budán készült. Templomi szertartás énekeinek kottái találhatók benne. Eredetileg 3 vagy 4 kötetes lehetett, sajnos csak ez az egy maradt fenn. Elolvasva a tájékoztató táblákat azok tartalmát összefoglaltuk a gyerekek számára, elmagyarázva, hogy ez milyen fontos a történelmünkben.

Mátyás az 1460-as években kezdett el könyveket gyűjteni. 1476-ban feleségül vette Aragóniai Beatrixot, aki Nápolyból hozott magával gazdag könyvgyűjteményt. A Bibliotheca Corviniana gyarapodását segítették az itt dolgozó másolók, fordítók, könyvkötők és a beszerzők nemzetközi hálózata is. 

Ezeken a köteteken kívül nem maradtak fenn Mátyás korszakából olyan bizonyítékok, amik a kötetek keletkezéséről szólnának. A kiállítás a Mátyás király udvarában készült kéziratokon keresztül azt is bemutatta, hogy az országba hozott itáliai mesteremberek, valamint az ismeretlen miniátorok (középkori könyvdíszítő művészek, az írott szöveg díszítője, a miniatúra készítője, a széles margóra folyondárokat, díszeket festettek) révén miképp alakult ki egy kis olasz reneszánsz világ Budán.

Kis groteszk részlet a budaszentlőrinci pálos kolostor (a kolostor romjai Budapest mai II. kerületében, a János-hegy és a Nagy-Hárs-hegy közötti hágóban még ma is láthatók) szertartásos kódexének lapján: a Szent Pállal találkozni akaró remete Szent Antalnak egy hippokentaur mutat utat. A Magyar Katolikus Lexikon szerint a hippokentaur képzeletbeli keveréklény, mellig ember, melltől lefelé ló, a képmutató keresztény képe, aki a vallási közösségben jámbor, egyébként vad. A mű az 1490-es években készült. 

Az egyik miniatúrán Bécsújhelyet elfoglaló Mátyás diadalmenetét látjuk, ami szerint a magyar uralkodó utóda Corvin János két ló vontatta, pódiumszerű kétkerekű kocsin állva vonult be az ostromlott városba.

Szatmári György pécsi püspök 1510 körül, Firenzében készült breviáriumát a párizsi nemzeti könyvtár gyűjteményéből sikerült a budapesti kiállításra elhozni. A gyönyörű kódex miniátora Boccardino il Vecchio volt, aki bizonyos jelek szerint fiatal korában dolgozott a Corvina könyvtár számára is, az 1480-as évek végén, Budán, ugyanis a domboldal alján álló vár és a kanyargó vízpart képe látható.

Mátyás könyvtára 1541-ig biztosan létezett valamilyen formában, bár Mátyás halála után folyamatosan széthullott. Az őt követő uralkodók nemigen gyarapították, sőt jó néhány kötetet elajándékoztak belőle. A bécsi humanisták például tucatszámra hordták ki az országból a corvinákat szerencsére, mert azok a példányok maradtak fenn, amelyek még a török érkezése előtt külföldre kerültek.

Amikor a mohácsi csata után a török fősereg 1526. szeptember 12-én bevonult a védtelenül hagyott Budára, csapatai kifosztották a könyvtárat. 1541-ben a török újra elfoglalta Budát és a legtöbb itt található mű, köztük 650 páratlan antik kézirat eltűnt, és a török diplomácia évszázadokig arra használta, hogy kedvelt nagyköveteket ajándékozzanak meg az értékes darabokkal.