Krúdy Nyíregyházán

Jómódú ügyvéd apa, szolgálólány anya, varázslatos gyerekkor, korán megmutatkozó tehetség és szomorú vég. A 20. század egyik legjelentősebb magyar prózaírójának élete Nyíregyházán kezdődött. Egy nikkelbricskában most is ott ül, a hőséről elnevezett étterem előtt.

Krúdy Szatmáron is járt gimnáziumba, igaz, csak egy évet. Ottani tartózkodása nem hagyott mélyebb nyomokat a lelkében. Félévkor 4 tárgyból is elégtelent kapott. További tanulmányait egy szepességi kisvárosban, Podolinban folytatta. Abban az időben eléggé elterjedt szokás volt, hogy az alföldi ifjakat a felvidéki városokba küldték tanulni. A Szepességben a magyar diákok az iskolai tananyag mellett németül is megtanultak. Így került 1888 őszén a tíz éves fiú Podolinba, ami egész életre szóló élményt jelentett számára.

A szülőföld mellett, mint író is, ennek a városnak köszönhetett a legtöbbet. Podolin gimnáziumát 1643-ban alapították, ez volt a kegyes-tanítórendi szerzetesek első magyarországi intézete. Évszázadokon át működött megszakítás nélkül, s egyházi jellege ellenére is erős kuruc hagyományai voltak. A tanulmányi eredmény itt is elég gyenge volt, különösen második osztályban, ahol év végén latinból meg is bukott.

Harmadik, negyedik osztályban azonban lényegesen jobb eredményt ért el. Harmadikban már elégséges jegye is alig akadt, még latinból is jót kapott. Bármennyire szerette is azonban az északi kisvárost, a negyedik osztály elvégzése után búcsút kellett mondania Podolinnak, mert itt az akkori nyolc osztályos gimnáziumi rendszerből csak az alsó négy osztály volt kiépítve. 1891-ben tehát visszakerült Krúdy szülővárosába, s az 5. osztálytól kezdve négy éven át a Nyíregyházi Evangélikus Főgimnázium tanulója volt.

Tanárain kívül Kálnay László ügyvéd és Dálnoki Gaál Gyula színész, forgatókönyvíró adták a közvetlen ösztönzést az íráshoz, de igazi mestereit olvasmányaiban találta meg. Szinte minden idejét olvasással töltötte. A nyíregyházi diákéveket szinte kezdettől végig kísérték az írói szárnypróbálgatások. Krúdy nem újságíró, hanem igazi író akart lenni. Első novellája 1892. október 30-án jelent meg a „Szabolcsi Szabadsajtó”-ban „Miért ölte meg Káin Ábelt?” címmel. 14 éves korától kezdve gyakran találkozunk nevével a lapokban. 1896-ban, a millenniumi ünnepségekre Pestre utazott, s végleg a fővárosban maradt, ahol sajátos életformát alakított ki. A szakácsművészet, a finom italok iránt érzett vonzalmáról, féktelen mulatozásairól legendák keringtek a városban. Krúdy rendkívül termékeny író volt. Több mint 60 regényt, háromezer elbeszélést, ezernél több cikket hagyott maga után.

Krúdy Gyula írásaiban nagy figyelmet szentelt ételnek és italnak. Tűnődve elmélkedett a különböző fogások élvezetéről. Írásaiban igen, de a valóságban Krúdy nem volt ínyenc. Soha nem főzött, és nem fogyasztott gazdag vacsorákat sem, csak ír róluk. Piacra járt ugyan, de igazi, használható receptet nem közölt soha.

Az „ínyenc” Krúdy képet Krúdy Zsuzsa [1919-1992], az íróról lánya terjesztette el.

Krúdy anyagi helyzete és egészségi állapota ritkán volt stabil. 1931–32-ben szegényes körülmények között élt, az italra is rászokott. Szívbaja volt, nehezen lélegzett, beteg volt a gyomra és a mája is. Mivel fizetni nem tudott, többször fenyegette a kilakoltatás veszélye. 1933 tavaszán egészségileg és anyagilag is mélypontra került, május 12-én, hajnalban, 55 évesen hunyt el. Amikor meghalt, az asztalán mindössze egy felbontatlan zöldszilváni bor állt. Ételnek nyoma sem volt sehol.