''Visszatérsz a beregi szülőfaludba és látod, még azt a néhány szál virágot is ellopták az édesanyád sírjáról''
- Írta: szon.hu
- Közzétéve Olvasói történetek
Tarpa szülötte vagyok, a szívem mindig megdobban, ha a település nevét hallom-olvasom bárhol. 1973-ban mentem el a szülőfalumból – írja olvasónk.
© Illusztráció: getty images
Még éltek a szüleim, havonta hazajártam, ma már csak évente 4-5 alkalommal, a temetőbe, sírjukat gondozni. A mai napig, ha átmegyek a Tisza hídján, kicsordulnak a könnyeim, a szívemben fájdalmat érzek.
A legfájóbb, amikor megérkezek a temetőbe, és azt látom, hogy a szeretteim sírjáról eltűntek a virágok, üresek a vázák. Sajnos nem tudom ezeket minden héten pótolni. Jó volna tudni, mit érez egy olyan ember, aki virágot lop a halottak birodalmából. Vajon átviszi a saját szerettei hantjára? Vagy haza?
Egykor vigyáztak a tarpaiak egymásra, figyelt a szomszéd a szomszédra… Leírhatatlanul megrázó érzés, hogy bárhol élj a világban, igazából nincs hová hazamenned, amikor pedig visszatérsz a szülőfaludba, azt tapasztalod, hogy még azt a néhány szál virágot is ellopták az édesanyád sírjáról…
– Egy volt tarpai lakos –
forrás: szon.hu
