Marika locsolkodói - vagy mégsem?

Ma reggel apa szokásához híven fogta a "szagos" vizet kisebb közelharc után kihámozott a paplanból a hálóruciból és tetőtől talpig megöntözött hogy el ne hervadjak, aztán kicsípte magát mint szaros Pista neve napján és elindult locsolkodni.

Egyedül maradtam felkaptam egy melegítőt egy pólót, kerestem egy zene csatornát, (meg is találtam) és a ritmusra előbb csak a lábam mozgott, aztán elkezdtem táncikálni. Ahogy így elvagyok magammal kopognak bejön három nagyobbacska fiú.

Megállnak az ajtóban, a dús sörényű vigyori megszólal - csókolom, nem tetszik meg ismerni!? Vigyorgok mint Horthy lova a rothadt tökre, mondom nem! Pedig voltam már itt pár éve, csak akkor még kicsi voltam világosít fel a gyerek. Na de szabad e locsolni? Hát fiúk itt lány nincs, én meg nem vártam senkit, de persze hogy szabad!

Elém ugrik egy kis pufók gyorsan leakart tudni, és elkezdi hadarni, hogy piros tojás fehér nyuszi locsolásért jár a puszi. Puszit azt kapsz mondom kacagva de már hajoltam is hozzá, hogy nyomjak egy cuppanóst az arcára. A gyerek olyan rémült képet vágott mint aki a kaszást látja, hátra lépett kezeit tiltakozva elém tartotta, na azt már nem, futás fiúk! kiáltással kiszaladt a házból. A másik kettő már locsolásra készen állt, így gyorsan fújtak felém a levegőbe, és iszkoltak a társuk után.

Na én ezen annyira jót derültem, hogy könnyesre kacagtam magam. Volt is locsolóm meg nem is!

Kiss Zoltánné, Marika