Megváltozott a világ

Azt mondják rossz világ van. Még soha nem éltünk ilyen nehezen. Véletlenül betévedtem a városba, ahová szép emlékek kötöttek, a szocreál hetvenes éviből. Nem ösmerem ki magam.

Amikor én itt diákoskodtam, még nem volt bank. Most négy-öt is, és mind pompás épületekben tanyázik, mind jól megél. 

Egymást érik a különféle divatos üzletek. Akkor, óriási dolog volt a város egyetlen egyetlen egy emelettel bíró áruháza, ahol a motorkerékpártól, a zokniig, mindent lehetett kapni. Ma, csak a mobiltelefont árusítók száma jóval tíz fölött van, ..a régi kedvelt talponállóm helyén, ahol valamikori gyári melósként olcsón, jókat kajáztam, - női fehérneműket látni a kirakatban. Elegáns kisasszony igazgatja a méregdrága ruhák redőit. 

Na, Matula, ebben a bisztróban nem lesz többet neked májas hurka, de a mellette lévő műkörmösnél sem.
Egymást érik a boltok. Sehol egy élezni tudó köszörűs, vagy szabó, aki zippzárt cserél, ha kell, -mert ruhát már nem elkopásig, csak egyszeri mosásig hordunk. 

Azt mondják rossz világ van. Délelőtt tíz óra, hétköznap. A jól öltözött tömeg köszönés nélkül hömpölyög a flaszteron. Amikor középiskolába jártam, ilyenkor nem lehetett látni csak néhány nyugdíjast, és a gyalog járőröző rendőrt. 

Összefüggő a kocsisor. Némelyiknek az ára, többszörösen túltesz egy átlag erdőháti paraszt portáén. A nép, semmivel, senkivel nem törődve megy, mint valami zombisereglet. Mi, még mind ösmertük itt egymást, és valami személyes dolog kötött össze, ide bennünket. 

Talán pont ez a város, amiben éltünk, és ...nem csak laktuk. Fel sem merült bennünk a gondolat, hogy valami több kell, valami olyan, amire valójában nincs szükségünk. Volt könyvesboltunk, és mozi. Kamatmentes vállalati kölcsön, vagy ÁFÉSZ-takarék. 

Divatolni, a város egyetlen butikjába járt a nép. Egy jó farmerért Szegedig mentünk, a "jugó piacra". Mosatlan hordtuk, ne kopjon, és nem volt rá mód kihízni belőle, mert az az egy volt, évekig. 

Feritől vettük az újságpapírba kimért pirított szotyit. Nem volt hamburger gyros, és számtalan neve sincs, idegen eredetű kaja. Tejbárba jártunk, ahol hihetetlen finom illatú volt az eszpresszó, és a frissen sült fonott kalács. . 

Lehet tényleg rossz ez a világ.

Egy biztos. Mi, kimondatlan szegényen is sokkal, de sokkal boldogabb emberek voltunk.