Ne a covid tesztje legyen pozitív, hanem a gondolkodása!

A mögöttünk álló év igencsak próbára tett bennünket. Megnőtt a lelki problémák száma. Bezártság, a betegségtől való félelem, ránk zúduló rossz hírek, gazdasági válság, létbizonytalanság, társas események csökkenése … hogy csak a legnagyobbakat említsem az okok közül.

Több lehetőségünk van arra, hogy a folyamatos stressz lelket és testet megbetegítő negatív hatását kivédjük,  de a stratégiák helyett most a legfontosabbra, a gondolkodás megváltoztatására hívom fel a figyelmet.

Mit jelent a tudatos gondolkodás, az észszerű  pozitivitásra törekvés? Tudomásul vesszük, hogy a helyzet nem egyszerű, de ezzel a  szomorkodást, panaszkodást lezárjuk és ettől kezdve a megoldások keresésére helyezzük a hangsúlyt. Ez a pozitív gondolkodás egyik alapja, a nehézséget nem problémának látjuk, hanem feladatként, kihívásként tekintünk rá! Ez az egyszerű szemléletváltás  sokak életét változtatta már meg. Gondolkodjunk pozitívan! Mi az, amit ebben a nehéz időben megtanultunk?

Mit viszünk magunkkal 2021-ben? Mely tulajdonságainkat erősítette meg  ez a nehéz év? Milyen jó származhat nekünk ebből? Az egyik csoportfoglalkozáson a felnőtt hallgatókkal több mint 30 ilyen pozitív változást, új lehetőséget illetve készséget  gyűjtöttünk össze a covid ellenére.

Ma már nem kérdés, hogy  az agyunkat meg lehet tanítani a pozitív gondolkodásra. Mit jelent ez? Ahhoz, hogy megtanuljunk pozitívan gondolkodni, először azt kell tudatosítanunk, hogy életünk minden pillanatában hozunk döntéseket.  Itt nem csupán a cselekvéseinkről van szó, hanem percről percre  gondolkodunk egy-egy eseményről, élethelyzetről, személyről, döntünk arról, hogyan értékelünk valamit, milyen nézőpontból látjuk. Majdnem minden élethelyzetről gondolkodhatunk oly módon, ami bennünket épít, de úgy is, ami hátrányos helyzetbe, negativitásba, depresszív hangulatba sodor.

Vegyünk egy egyszerű példát:  valakit a nátha vagy torokgyulladás ledönt a lábáról. Tegyük fel, hogy három napig is távol kell maradnia a munkahelyétől.  Otthon marad.  Megélheti  ezt úgy is, hogy sajnálja magát a betegség miatt, bosszankodik, hogy elmarad a feladataival, kimarad valamiből a munkahelyen. De! Ha másik nézőpontot keresünk, akkor azt is mondhatjuk, hogy ha már úgyis ágyban kell maradnia, akkor végre elolvashat egy régóta tervezett könyvet, rejtvényt fejthet vagy filmet nézhet. Átélheti azt, hogy családtagjai ápolgatják és napról napra örülhet annak, hogy jobban van.

Nehezebb helyzetekben, krízisek esetén is alkalmazhatjuk ezt a gondolkodást. Ha valakit elhagy a párja,  sajnálhatja magát, szomorkodhat, azt fogalmazhatja meg, hogy nem szerethető, nem volt elég jó a másiknak, mélyítheti a fájdalmát. Ezzel csökkenti  a saját önbecsülését. De ez nem törvényszerű. Más esetben átéli ugyan a szakítás fájdalmát- ezt sajnos nem lehet megspórolni-, de elfogadja az élethelyzetet és kihívásnak tekinti a megváltozott körülményeket. Bebizonyíthatja, hogy erős egyedül is, és lehetősége van egy új kapcsolatra, ráadásul még tanulhat is az előző tapasztalataiból.  Az alaphelyzet mindkét esetben ugyanaz.

 Az, hogy belebetegszünk vagy megerősödve jövünk ki egy helyzetből az a gondolkodásunkon múlik.