Az etetés után jutott még idő a vadászatra is

Nem feledkezik el a vad etetéséről a téli hónapokban a Fényeslitkén lakó Vári István, aki a Daróci Vadásztársaság tagja. Ha a feltételek és a lehetőségek olyanok, a fegyvert is a vállához emeli. Mint korábban már többször is, most is megosztotta élményét szerkesztőségünkkel a sportvadász.

– Február közepén az egyik délután újból a vadászat mezejére léptünk Andris unokámmal. A rossz és hideg időjárás ellenére úgy gondoltuk, hogy kimegyünk Beregdarócra vadászni. Természetesen nem mentünk üres kézzel, hiszen az is igen fontos célunk volt, hogy feltöltsük az etetőket kukoricával és lucernával. A magunkkal vitt eleség hamar a helyére került, ugyanis a napok óta tartó hideg miatt fagyos utak fogadtak bennünket, s így könnyen meg tudtuk közelíteni a szórókat.

– Hogy hamar végeztünk, több idő jutott a vadászatra. A vadászati szezon még lehetővé tette a gímszarvas­ünő elejtését, ezért a „büdös lesemnél” néztünk szét. Hamarosan fel is tűnt egy nagy, közel harminc gímszarvast számláló rudli, s az egyik ünő borjút sikerült elejtenem. Üdv a vadásznak, tisztelet a vadnak! – tette hozzá befejezésül Vári István.

szon.hu