Lelki szolgálat a virtuális térben Nagydoboson és Nyírparasznyán
- Írta: szon.hu
- Közzétéve Életmód
Koós Lóránt Zsolt közel három évtizede szolgál lelkipásztorként a nagydobosi és a nyírparasznyai református egyházközségekben. Nagyon nehezen éli meg a személyes találkozások hiányát.
Isten áldását kéri Koós Lóránt Zsolt lelkész Nagydobos trianoni emlékművére 2020 június 6-án ©Bodnár Zsolt
– Nagydoboson nem csak egy szolgálati helyet kaptam, hanem otthonra is találtunk az itt élő emberek, különösen pedig a református gyülekezet ragaszkodó szeretete által. Szolgálatunkat az Isten dicsőségére és embertársaink javára igyekszünk végezni, legfőbb feladatunknak tekintve az evangélium hirdetését és a közösség építését, minden korosztály esetében. Erre a szolgálatra vetett árnyékot, ez az egész életünkre hatást gyakorló, nagyon nehéz, különös vírushelyzet.
Ebben a szokatlan körülményben kellett megtalálni a folytatás lehetőségeit, amelyet a modern kor vívmányai tettek elsősorban lehetségessé. A virtuális térbe költözve, teljesen szokatlan módon gyülekezet nélkül vegyük fel istentiszteleteinket és vasárnap a megszokott időben megtekinthetőek legyenek a felvételek a híveink által. Nagyon nehéz volt ez az időszak. Boldogok voltunk, amikor tavaly májusban újra nyithattuk a templomajtókat, naivan azt gondolva, hogy megszabadultunk egyszer s mindenkorra ettől a nagy nyomorúságtól.
– Sajnos, tévedtünk, mert jött második és harmadik hullám, így azóta Istentiszteleteink állandó kisérőjévé vált a fertőtlenítés, a maszk használat és a közös kehely helyett az egyéni kis kelyhek használata. A kézfogások és ölelések száma nagyon lecsökkent és a beteglátogatást is óvatosan kellett végeznünk. Nem lehetünk ott a kórházi betegágyak mellett szenvedő embertársaink erősítőiként, nem ölelhettük meg a gyász terhét viselő testvéreinket.
A gyermekek, fiatalok fásulttá váltak, közösségi élmények után vágyódó lelkük bezártságra, elzártságra ítéltetett. De talán éppen ekkor nő meg a hívő emberek felelőssége. Beszélnünk kell és szüntelenül rámutatnunk a mi Istenünkre, aki nem hagyja magára az ő népét, és elhozza majd a szabadulás csodálatos ajándékát. Erről beszélünk az online térben is megújuló közösségünkben, női-férfi köreinkben, presbiteri és ifjúsági bibliaóráinkon, Ádám fiúnk hathatós közreműködésével.