MK NemzKonz ADS 1200x150px 1122

Bejelentkezés
Frissítve: 2024 Nov 27, 7:36

Lelki szolgálat a virtuális térben Nagydoboson és Nyírparasznyán

  • Közzétéve Életmód

Koós Lóránt Zsolt közel három évtizede szolgál lelkipásztorként a nagydobosi és a nyírparasznyai református egyházközségekben. Nagyon nehezen éli meg a személyes találkozások hiányát.

NagydobosIsten áldását kéri Koós Lóránt Zsolt lelkész Nagydobos trianoni emlékművére 2020 június 6-án ©Bodnár Zsolt

– Nagydoboson nem csak egy szolgálati helyet kaptam, hanem otthonra is találtunk az itt élő emberek, különösen pedig a református gyülekezet ragaszkodó szeretete által. Szolgálatunkat az Isten dicsőségére és embertársaink javára igyekszünk végezni, legfőbb feladatunknak tekintve az evangélium hirdetését és a közösség építését, minden korosztály esetében. Erre a szolgálatra vetett árnyékot, ez az egész életünkre hatást gyakorló, nagyon nehéz, különös vírushelyzet.

Ebben a szokatlan körülményben kellett megtalálni a folytatás lehetőségeit, amelyet a modern kor vívmányai tettek elsősorban lehetségessé. A virtuális térbe költözve, teljesen szokatlan módon gyülekezet nélkül vegyük fel istentiszteleteinket és vasárnap a megszokott időben megtekinthetőek legyenek a felvételek a híveink által. Nagyon nehéz volt ez az időszak. Boldogok voltunk, amikor tavaly májusban újra nyithattuk a templomajtókat, naivan azt gondolva, hogy megszabadultunk egyszer s mindenkorra ettől a nagy nyomorúságtól.

– Sajnos, tévedtünk, mert jött második és harmadik hullám, így azóta Istentiszteleteink állandó kisérőjévé vált a fertőtlenítés, a maszk használat és a közös kehely helyett az egyéni kis kelyhek használata. A kézfogások és ölelések száma nagyon lecsökkent és a beteglátogatást is óvatosan kellett végeznünk. Nem lehetünk ott a kórházi betegágyak mellett szenvedő embertársaink erősítőiként, nem ölelhettük meg a gyász terhét viselő testvéreinket.

A gyermekek, fiatalok fásulttá váltak, közösségi élmények után vágyódó lelkük bezártságra, elzártságra ítéltetett. De talán éppen ekkor nő meg a hívő emberek felelőssége. Beszélnünk kell és szüntelenül rámutatnunk a mi Istenünkre, aki nem hagyja magára az ő népét, és elhozza majd a szabadulás csodálatos ajándékát. Erről beszélünk az online térben is megújuló közösségünkben, női-férfi köreinkben, presbiteri és ifjúsági bibliaóráinkon, Ádám fiúnk hathatós közreműködésével.

– Azt gondolom, hogy ez a járvány rávilágított életünk esendőségére, parányi porszem voltára, arra, hogy az ember nem teremtő, és hiába építi modern Bábelét Isten nélkül, nem taszíthatja le trónjáról a Mindenhatót. Számára nem akadály, hogy valaki gazdag vagy szegény, erős vagy gyenge, fiatal vagy idős, sikeres vagy szürke eminenciás. Akin el akar hatalmasodni, elhatalmasodik, mert ez, ennek a betegségnek a velejárója.

Mi pedig egyre alázatosabban, egyre többet imádkozva, egyre szorosabban ölelve és becsülve szeretteinket, Isten felé fordulunk és várunk szabadítására, amelynek pillanatai reménység szerint egyre közelebb vannak, soha el nem feledve, hogy mi emberek Isten teremtményei vagyunk, Ő általa élünk, mozgunk, szeretünk és cselekszünk!

Aki így tud felnézni az égre, ebben a csüggesztő helyzetben, annak lesz jövendője, reménysége és biztos kapaszkodója élete minden pillanatában!

 

 További információ!

MK NemzKonz ADS 700x700px 1122

donerfkert