Ha összejön az egész család - Disznótor "84" Nagyecseden

Gyerekkorom disznóölései, talán mert annyira messzire vannak időben, csodálatosak. Tudom az estéket talán azért, mert sokáig fennmaradhattunk olyankor, talán azért, mert ilyenkor mindig sok volt a vendég, és a reggeleket, talán mert mindig csak a disznó visítására ébredtünk és nem a halálra értünk oda, hanem már a lángoló szalma fogadott.

Bontják a disznót Sarkadiéknál (A szerző felvétele 1984-ben)

A hajnali köszönés, a disznófogó pálinka szertartását annyira sem tudtam, mint az első sivításra a kerítésen gyülekező varjak, vagy éppen az ilyenkor minden idegennek megbocsátó kutyák.

Ha jók voltunk, hordhattuk a vizet, és ott állhattunk közvetlen közelben, amikor a böllér megbontotta a disznót. Akkor valaki mindig töltött, előbb apánk, aztán édesanyám is megmérte egy szalmaszállal a disznó szalonnájának vastagságát, mert, és nemcsak a szegénység tette ezt, a szalonna meg a zsír mennyisége tette rangossá a megölt malacot.

Körbejárt a pohár, és ilyenkor — akár egy jó rokon — dicsérték erősen a disznót — mert gyerekkorában kedves malac volt, (később is jól evett, no meg a böllért, mert jól szúrta meg a kedves jószágot, nem szenvedett szegény. És dicsérték a szalonnát, mert vastag és zsíros.

Izek ünnepe disznóölés. Torok emléke? Szegény ember ünnepe? A torról nagy terített asztalokat tudok, meg a hóban a házunkig vezető lábnyomokat. Arról, hogy ilyenkor minden jó emberünk eljött, hogy bort ittak és daloltak, hogy a hasunkon kifényesedett az ízek okozta jó gyermeköröm, hogy másnap szalvétás tányérokon szétosztogattuk ezt az örömet, a korábban már, vagy később megszolgált hasonló örömökért.

Disznóölés 1984. Torra kaptam .meghívást Nagyecsedről, Sarkad Lajoséktól. Most írom, hogy köszönöm, hogy idegenként sem voltam egészen idegen ezen az ünnepen. Tudom én, hogy más ez a „jeles nap”, mint egykor volt, valamikor régen. Házigazdánk volt a böllér, csak reggel fonnyasztották a rizst, hogy friss legyen. Volt „jó reggelt”, és volt „disznófogó pálinka” is. No, persze, ez már a mi korunk, volt teli gázpalack a perzseléshez.

A megölt két disznó evett volna még, de manapság senki nem méri a disznók szalonnáját. Öröm volt a bontás, unokák seregének jó öröm, ott gubbasztottak a varjak a szűk porta kerítésének cölöpéin, és az idegent eltűrő kutya sem volt más, mint valamikor gyerekkoromban. Az asszonyok kiabáltak: vizet, vizet! A férfiak is: szárad a disznó! Az előbbitől az ibrikek teltek, a másodiktól inkább a poharak. De nem volt szükség szalmaszálra, mert ugyan (ki méri manapság a disznó szalonnáját. Ki számít értéket úgy, hogy mennyi belőle a zsír?

Háziasszonyom mondta:
— Nézze, én még emlékszem a szalmaszálas időre". Férjem a tsz-ben dolgozott, én a három lányom mellett sehol. Mit mondjak? Itt élünk ebben a két embernek már túl nagy házban és másképpen ünnep ez a nap, mint valamikor...

A házigazdám mondta:
— Jó két malac volt. Ma hoznak utána három kicsit. Tudja mi a legfontosabb ? Az, hogy ilyenkor összejön az egész család. Három óvónő lányom van, hat unokám. Négyen négyfele élünk. Mi itt, ők Nyírkátán, Nyírábrányban és Nagydoboson. Ilyenkor aztán hazajönnek. Tudom én, hogy nem hiányzik nekik se a kóstoló, se az ajándék, no de nem is ez a fontos. A fontos az, hogy együtt vagyunk. Különben is, ők is ölnek disznót. Náluk is én böllérkedem ...

Az egykor volt rítusokból sok minden elveszett. Nem szertartások szerint mondták a köszöntőt, de azért puliszka készült a toroskáposztához. Nem a zsír sütését sürgette a háziasszony, hanem azt. hogy délre, az előre hozott vendéget és barátot is hozó , torra minden, a kolbász, a, ' hurka, a leves is készen légyen.

Sietni kellett. Volt egy gyerek, aki korábban indult haza, volt akit este még munka várt. A tányéros kendős kóstolók azért elkészültek. A kendőkről jutott eszembe, hogy olyan volt valamennyi, mint egy-egy búcsúüzenet a hagyományokban gazdagabb, de az örömökben nem kevesebb egykori disznótoroknak.

És az unokák ? Nos, ők majd egyszer úgy fognak mesélni korunk disznótorairól, mint én a gyerekkorom emlékeiről. így egész a világ, így jóízű, százízű, akár az a sok jó, ami egy-egy dicsért malacból elkészíthető.

Bartha Gábor