Hogy bírtak a régi öregek kapálni, kaszálni, dolgozni még 80 évesen is?

Hogy bírtak a régi öregek kapálni, kaszálni, dolgozni még 80 évesen is? Mert egész életükben tevékenykedtek, nem hajtották túl magukat, be tudták osztani erejüket.

Nem üldögéltek órák hosszat meggörnyedve a számítógép, vagy félfekvésben a televízió előtt, hanem a nap nagy részét a szabadban töltötték. Persze ekkoriban is voltak irodában dolgozók, szellemi foglalkozásúak,gyári munkások, de aki haladni akart, annak kertje is volt.

Debrecenben például nem nagyon akadt olyan család, amelyiknek valahol a városban, vagy város környékén ne lett volna néhány négyszögöle, amit rendben kellett tartani, viszont a család ellátásban jó szolgálatot tett. A tulajdonosok pedig ha azt akarták, hogy ne legyen gazos, és teremjen is - vasárnap biztos, hogy kimentek a kerti munkák végett, és ha idő engedte, akkor hét közben is néha. Ez aztán  jó kis aktív pihenés volt a napközbeni szellemi munka után. 

Ismertem olyan MÁV-tisztviselőt - akkoriban így mondták - aki kamasz fiaival éjszakánként vagont pakolt, hogy legyen egy kis plusz. Meg is lett az eredménye - egyrészt idős koráig fitt maradt, másrészt a fiai megtanulták tisztelni a fizikai munkát, nem féltek tőle, viszont az is az agyukba vésődött, hogy ha tanulnak, akkor nem kell így dolgozniuk. 

Régen, ha dolog volt, kicsitől a nagypapáig beállt a sorba mindenki, és végezte a dolgát. Nem nekiesve, hanem a maguk csendességében, saját maguknak diktált ritmusban, így sokáig bírták. 

Először jött egy kiadós reggeli, majd a dolog - először a ház körüli, aztán ami jött, sorba. Ha kimentek a kertbe, vagy a földre, vittek egy üveg bort is általában. Ha kapálás volt lerakták a sor végére, aztán mikor visszaértek, megkapáltak egy sornyit oda-vissza, ittak belőle pár kortyot.

Akkoriban nem volt divat, hogy nyáron félmeztelenül dolgozzanak a napon, legalábbis a parasztok körében biztosan nem. Még a legmelegebb időben is volt a hátukon-karjukon valami, hogy le ne égjenek, fejükön pedig kalap. Amikor elfáradtak a munkában, megálltak pár percre, és beszélgettek, vagy csak leültek kicsit bambulni egyet, esetleg pofozni a szerszámon cseppet. Aztán folytatták ott, ahol abbahagyták.

Délben ebéd - vagy hideg, vagy meleg, majd egy kis ejtőzés az evés után. Hisz délben, a tűző napon dolgozni nem igazán egészséges, ráadásul ki is veszi az erőt az emberből. Mikor aztán csitult a nap, akkor folytatták tovább, hogy meddig, attól függött - otthon milyen munka várta őket. 

Sokszor a kertből még gyalog tették meg a hazafele vezető utat. És persze egyébként is - ha valahova menni kellett általában gyalog mentek. Naponta jó pár kilométert...

Manapság tizedannyit mozgunk mint ők, s aki elvileg sportos életmódot folytat munkája után, az is inkább kampány szerűen teszi. Konditerem, kocogás - aztán beül az autóba, és majd csak a lakás bejáratánál száll ki.

Pár év múlva meg csodálkozik, hogy itt fáj, ott fáj, amott fáj... Nem csoda, hisz az embert nem erre "találták ki"

forrás: retrograd2018.blogspot.com, fotó: fortepan