A nagyapja hatására kezdett érméket, régi pénzeket gyűjteni a kisari származású Huszti Imre

Vajon mitől szép és különleges egy Kossuth-bankó? Szép, mert csodálatos grafikát készített hozzá Tyroler József, korának legismertebb grafikusa. Különlegességét pedig számos tényező adja. Először is szokatlan mérete: kiterítve 13,3-szor 9,2 centiméteres. Alig több mint egy évig volt forgalomban, és nem volt fedezet nélküli, mint a mai virtuális fizetőeszközök.

fotók: Dr. Tilki Attila

Ötmillió forint értékű ezüstpénz szolgált fedezetéül, amit a nép teremtett elő közadakozással. És bár az akkori Magyarország területén csak az Osztrák Nemzeti Bank – amely sem nemzeti nem volt, se pedig osztrák – bírt bankjegykibocsátási joggal, ezt a pénzt a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank nyomtatta.

Rettegtek is tőle az osztrákok, a forradalom és szabadságharc leverése után a teljes beszolgáltatását követelték, nyilvános helyeken elégették. Ezért is olyan értékes, mert bár birtoklása a legsúlyosabb büntetést vonta maga után, elődeink mindmáig sokat megőriztek belőlük az utókornak. 

Az iménti kis összefoglalóból talán megérthető, miért ez a fizetőeszköz a legkedvesebb Beregsurány legismertebb numizmatikusa, Huszti Imre számára, aki ráadásul a történelmi korszaknak is nagy rajongója. Mindmáig gyönyörűséggel nézi újra az 1848–49-ről szóló régi magyar filmeket, fiatalon az is gyakran megfordult a fejében, milyen szívesen lett volna valamelyik hős tábornoknak a katonája. De ne ugorjunk ennyire előre, nézzük, honnan is indult a régi pénzek gyűjtésének szenvedélye!

– Közvetetten az imádott nagyapám hatása is hozzájárult mindehhez, aki harcolt a Donnál, majd amikor hét év hadifogság után hazatért, mi, kisebbek szájtátva hallgattuk esténként a történeteit. Máig nem felejtem, milyen áhítattal emlegette, hogy Horthy Miklósnak lehetett vitéz katonája. Nekünk akkor még nem volt televíziónk, internetünk, az időnk nagy részét a szabadban töltöttük. Tősgyökeres kisariként a Tisza mellett nőttem fel, egyfolytában jártuk a mezőket, a vízpartot a barátokkal. Egyszer egy szeméthalom mellett szétdobált szép holmikra, régi pénzekre lettem figyelmes. Nem tudtam, mik azok, de mint később otthon kiderült, százpengősök voltak. A nagyapám mindjárt mesélni kezdett róluk, és a korról is, amiben használták. Így kezdődött valamikor 12 esztendős koromban, s mire 16 esztendős lettem, már szenvedélyemmé vált a régiségek, a pénzek mellett a régi dokumentumok, levelek gyűjtése. A háttértörténetük is érdekelt, ami a történelemtanulásban ugyancsak sokat segített – mondta el. 
Később a nagypapa nemzeti hevülete észrevétlenül Huszti Imre lelkében is táptalajra talált, amihez a történelem szeretete és a sok olvasás is hozzájárult. Utazásai során kereste a historikus emlékhelyeket, a történelmi Magyarország ezeréves határaiig is elzarándokolt. Mivel akkoriban a világháló a numizmatikáról csak kevés információval szolgált, keresni kezdte a kapcsolatot az éremgyűjtőkkel. Egyesületi tag lett, börzékre járt, és lelkesen csereberélt.

– Soha nem törekedtem arra, hogy drága ritkaságok után kutassak, amim van, azt a barátoktól, idős emberektől kaptam, a bolhapiacokon szereztem. Engem az olyan régi papírpénzek, amelyeket soha senki nem gyűrt a zsebébe, egyébként sem hoznak lázba. A Kossuth-bankóimat kézbe véve is szívesen gondolom azt, hogy valamelyikkel akár Kossuth Lajos is fizethetett egykor. Én szellemi értéket látok a pénzben – főleg a magyar bankókban –, nem anyagit, pedig tisztában vagyok vele, hogy egy 1927-es ezerpengősért akár egymillió forintot is elkérnek. Fontosnak tartom, hogy az utánunk jövő nemzedékek is tudjanak róluk, ahogy a történetükről is. Gyakran megkérdezem, hallottak-e a váltókról valaha? Az idősebbeknek a filmekből ismerős a név, de a gyerekeknek semmit nem mond. Én viszont ilyeneket is tudok mutatni nekik. Ezért is örülnék, ha valahol berendezhetnék egy numizmatikai kiállítást, és ott tárlatvezetéseket is tarthatnék. 

– Mivel okmányvizsgálóként különböző dokumentumok biztonsági jegyeit vizsgáltam, a pénzeken is meg tudnám mutatni a diákoknak az alig észrevehető szárazbélyegzők nyomát, az illeszkedőjeleket, egy rejtett képet vagy a mikroírást. Jó lenne, ha ezeket interaktív módon, nagyítva is meg lehetne majd jeleníteni. Boldogan megmutatnám az olyan pénzformákat, mint amilyen a germánok gyűrűpénze volt. Mesélnék arról is – sőt a terveket meg is tudom mutatni –, hogy ha az 1946-os ország­gyűlés nem a forintra szavaz, most alighanem tallérral fizetnénk – magyarázta. 

Ma már a legértékesebb kincseit Huszti Imre is bankjegytárolókban óvja, a többi pedig elfér néhány dobozban. De ne kérdezzem, mennyi van belőlük, mondta nevetve. És bár a jogász végzettségű fiát is rabul ejtette ez a hobbi, sőt a kislánya is érdeklődő, mégis úgy látja, hogy egy állandó kiállításon lenne a gyűjtemény javának a legjobb helye. 

Forrás: szon.hu