Vámosatya a 19. századi kataszteri térképeken

Február 4-e a magyar katonai térképészek napja, ugyanis 1919-ben ezen a napon jelent meg az a hadügyminiszteri rendelet, amely létrehozta a Magyar Katonai Térképészeti Csoportot.

Az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában a magyarországi felméréseket is a kiváló hírnevű bécsi Katonai Térképészeti Intézet [K. und K. Militärgeographisches Institut] végezte.

A monarchia bukását követően az utódállamoknak, így Magyarországnak is, önállóan kellett létrehozni mindazokat az intézményeket, amelyek addig közösen működtek. A bécsi térképészeti hivatal anyagát és eszközeit [mérőműszerek, nyomógépek, nyomólemezek] szétosztották a megalakuló új államok között. Mindegyik ország megörökölte a saját területére vonatkozó térképeket is.

Böhm Vilmos, akkori hadügyminiszter 1919. február 4-én kiadott rendeletével megalakította a Magyar Katonai Térképészeti Csoportot, amely 1921-ben a Katonai Térképészeti Intézet nevet vette fel. A csoportnak számos nehézséggel kellett megbirkóznia, ráadásul Magyarországon térképezést csak polgári célokra lehet végezni. Ezért létrehozták az Állami Földmérés Csoportot, a katonatisztekből álló katonai térképező csoport pedig 1922-ben kikerült a honvédelmi minisztérium fennhatósága alól, és a pénzügyminisztérium egyik osztályaként, polgári köntösben működött tovább.

Miután a békeszerződés tiltó intézkedései hatályukat vesztették, az önálló magyar térképezés az Állami Térképészeti Intézetben folyt tovább. Ennek a munkának voltak előzményei is.

Magyarország katonai felmérései [térképezési munkák] Mária Terézia idejétől I. Ferenc József uralkodásáig szinte folyamatosan zajlottak. Bár a felmérések katonai célokat szolgáltak, felbecsülhetetlenek a történettudomány számára is.

Magyarországon az 1849. évi császári pátens rendelte el a kataszteri felmérést, amelynek elsődleges célja az volt, hogy a földadó megállapításához pontos adatokat szolgáltasson. A kataszteri térkép a 19. század közepén a földadó megállapításához végzett felmérések eredményeképpen készített, nagy méretarányú (1:2880) térképek voltak.

1856-ban kezdődött az ország térképezése, ami telkenként történő felmérést jelentett. A felmérés hatalmas vállalkozás volt, melyhez kezdetben a Habsburg Birodalomból vezényelték át a már nagy tapasztalattal rendelkező osztrák, cseh és galíciai földmérőket és felmérési felügyelőket. Az északkelet-magyarországi megyéket, így Bereg vármegyét is az 1860-as évek közepén kezdték felmérni.

A kéziratos kataszteri térkép másolataként keletkezett a birtokvázlat, amely tartalmazza a helyrajzi számot, a birtokos nevét és házszámát is. Vámosatyán 1865-ben készült a kataszteri térkép.

Az 1856-ban kezdődött a részletes, telkenként történő felmérés, nagy méretarányú (1:2880) térkép elkészítését jelentette. Ezeket a térképeket alaptérképként használták különböző műszaki és egyéb munkálatokhoz (vasútépítés, csatornaépítés, vízszabályozás, árvízvédelem, birtokrendezés stb.). A kézzel színezett térképet az aláírások tanúsága szerint két mérnök, Eduárd Schuffenhauer és Franz Wládyka készítette.

A parókia vályogból épült, amit a vázlaton vonalkázással jelölt a mérnök. A funkciója világos, ami a feliratból derül ki [Vámosattya Pfar. re. azaz vámosatyai református pap]. Az épület 4 méter széles és 6 méter hosszú volt, sajnos a belső tagolását nem ismerjük. Az épületet közvetlenül körülvevő ideiglenes (talán napraforgó kóró) kerítés a konyhakertet [gg = gemüse garten] kerítette le az udavar [H=Hof] többi részétől. Az ablakok és a bejárat délre néztek, amit megvastagított vonal jelez. A hozzá tartozó téglalap alapú kamra 4 méter széles volt, a mélysége nincs feltüntetve. Mivel a konyhakertben van, ezért valószínűleg szerszámos kamra lehetett. A fából készült épületeknek csak a bejárati frontján van feltűntetve a méret. A parókia udvarán volt még két pajta, amelyek az állandó [talán deszka] kerítéssel körbevett udvaron álltak, de a funkciójukra csak tippelni lehet. Az épületek méretét a megadott méretarány alapján lehetett leolvasni az összefoglaló térképről.

Wládyka Ferenc [Franz] Magyarországon maradt, derül ki A MOL digitális archívumának Miniszterelnökségi levéltár - Minisztertanácsi jegyzőkönyvek (1867-1944)-ben található adatokból, mely szerint özvegye 1897 decemberében kegydíjért folyamodott.

A 4. oldal c pontja szerint Wládyka Ferenc volt kataszteri mérnök özvegye részére 191 ft évi kegydíj engedélyezését kérvényezték.

Szabó József János, hadtörténész

A cikk Vámosatya Község Önkormányzata, valamint Szász József polgármester támogatásával jött létre!