A csempészet kialakulása pár évvel Trianon után Szatmárban a cseh és a román határon

Pár évvel Trianon után még a helyi, szatmári embereknek szokatlan volt, hogy ahol eddig soha nem húzódott országhatár, ott már Kárpátalján a csehek, a Szatmár déli részében pedig a románok vannak. 

Volt egy megszokott életritmusuk amit a frissen felhúzott határ megváltoztatott.... vagy még sem? ... sőt a cseh és a román áruk jóval olcsóbban voltak, így a környéken élők vásárlási szokása nem változott, ugyanúgy a közeli Nagyszőllősre vagy Szatmárnémetibe jártak vásárolni, de a határ miatt be kellett iktatni egy csempészt.

A vámorgazdaság törvényi tényállása nem volt bizonyítható, így nem volt büntethető az, aki a saját áruját a csempészekre bízta, hogy áthozzák neki a határon. A témával nyíltan foglalkozott a Nyírvidék 1932. április 3-i száma. 

"Bármerre fordulok, nem tudok menekülni emlékeimtől, amelyek szinte fojtogatnak. Ahogy itt állok a Batár, Holt-Tur folyók partján, a parti füzesekbe futó kitaposott keskeny agyagos gyalogúton, a füzesek mögött, közel a hídhoz Bökény községet látom.

Tizennégy évvel ezelőtt még a miénk volt s ma a csehek ott az urak- Piros cserepes házaim, a cserepek még a régiek, de az emberek ott már mások. Mások az állapotok is, minit 12—14 évvel ezelőtt volt. Ma már a csempészek raja járja a Batár, a Holt-Tur folyók sekély vizét. azelőtt csak a halászok csónakja siklott vígan a sötét éjszakákon a folyók két partja között. Ma sötét alakok bújják a parti füzeseket és éjfélkor megrakodva textil-és bőrárukkal, teával, cukorral és sóval telt csomagokkal gázolják a sekély piszkos vizet.

A trianoni határvonalat itt a Batár folyó képezi. Jobbról is, balról is két-háromszáz méterre állanak a községek, de van olyan hely is, ahol ha. a gazda lemegy a kertjébe, — mint pl. Tiszaújlak és Tiszabecs között — már külföldi útra indul.
Háza cseh területen van, kertjének, földjének vége már Magyar országra ér. Tiszabecset és Tiszaújlakot (Vyíok) — utóbbi jelenleg cseh megszállott területen fekszik, — a Tisza szőke vize választja ketté. Uszka és Bökény* községek között pedig a Batár folyó von határt. Magosliget és Nagypalád között azonban már szántóföldeken fut tovább nyugatnak a trianoni határ, természetes, hogy ezeken a helyeken minden lakosnak meg kellett adni a határátlépési igazolványt, mert ha itt a csikó játékos kedvében megindul futni, alig fut száz métert, máris Csehországban találja magát.

Ilyenkor persze a tulajdonosnak, aki nem szaladhat beutazási engedélyért Prágába, hogy hazaterelhesse a szökevény csikóját, vagy a folyton vizén úszkáló kacsáját, határátlépési igazolványra van szüksége, minthogy a határátlépési igazolvánnyal minden nap át lehet lépni a határt. A közlekedésnek ez a megkönnyítése hihetetlenül 'felvirágoztatta a csempészetet.

Tiszabeccsel szemben a Tisza túlsó partján fekszik Tiszaújlak — ma ugyan már Vyíok névre hallgat — ez a csendes kis falucska. Háború előtt még zsúptetős házakat lehetett itt látni, ma azonban már rá sem lehet ismerni: Egész palotasor emelkedik a zsúptetős házak helyén s sorra nyitják meg idegen ajkú kereskedők textil üzleteiket, melyek zsúfolva vannak a legdivatosabb öltözködési cikkekkel: Női kalaptól lefelé a selyemkombinéig és a lakkcipőig mindent lehet itt kapni. A csehszlovák ipar fejlettsége folytán itt mindent félárért lehet beszerezni, mintha azt Csonkamagyarország határszéli községeiben vagy városaiban vásárolná meg a határszéli lakó szükséges ruházati cikkeit, vagy például a szükséges cukrot, vagy tea-mennyiségét.

Csempészáru házhoz szállítva.

Mivel ilyenek lévén az állapotok az uszkai vagy tiszabecsi, avagy magosligeti — botpaládi menyecske átsétál Tiszaújlakra, Beregszászira. Nagyszőllősre, ott végigbámulja a fényes kirakatokat, egy-kettőre bemegy, bevásárol mindent, amit szeme-szája megkíván, megadja az otthoni címét és azzal, mint aki jól végezte dolgát, hazasétál üres kézzel. Másnap az újlaki, beregszászi, szőllősi kereskedő kézbesítő embere pontosan leszállítja az árut.

A tiszabecsi, uszkai, magosligeti, kispaládi »alkalmi szállítók« (csempészek) egyforma buzgalommal dolgoznák elég kis haszonért, a csehszlovák területi alkalmi szállítókkal "karöltve; a cseh területbeli kereskedőknek kell azon ban a csempészet kockázatát vállalniuk és viselniök. A kockázat nem nagy, azonban elég drága, de azért nem félnek és éjszakánként á határfolyók sekély vizén hozzák át a megrendelt árukat, "kitévén magukat, annak, hogy egy-egy határon golyó beléjük tévedjen. így pl. ott, ahol a holt Tur képezi a határt, egész simán megy a dolog. A cseh megszállt területen, közvetlenül a holt Tur folyó partján-, igen sok kis tanya, kerülőház áll. "Ide szállítja le a kereskedő szekérrel egész nyíltan nappal a megrendelt árukat és este a tanyai lakók szépen átrakják magyar területre és innen aztán az alkalmi szállítók hazaszállítják mindenkinek pontosan, hiány nélkül, a csehszlovák területen vásárolt áruit.

Az egész szállítási költség kitelik egy köpéce búzából, vagy egy kötényi burgonyából. Nézzük meg azonban azt is, hogy hogyan is történik meg válóban e különös transitó-forgalom lebonyolítása ?

A jámbor vásárló nyugodtan ebédel földes kis szobájában, amikor megjelenik nála az ismeretlen ember, aki mindenféle árut hozott magával egy hatalmas nagy tárká kendőben. Az Ismeretlen nem szól semmit, a jámbor vásárló sem kérdez semmit. Az ismeretlen) a kisebb nagyobb csomagok közül kiválogatja a címzettnek szólókat és minden szó nélkül "távozik.

Néha megtörténik, hogy egy-egy ügyetlenebb alkalmi szállítót, csempészt elfognak és megtalálják nála a szállítmányt és a csomagokon lévő címzésről megállapítják, hogy kinek szól a küldemény. A határőrök elkobozzák az árut, később a pénzügyigazgatóság rendeletére elárverezik 'és a csempészt becsukják, de semmi bírságot behajtani nem tudnak rajta, földhözragadt mindannyi. A vámhivatal rá is sóz a csomagok címzetteire horribilis bírságot, de a törvényszék kénytelen felmenteni őket, mert mindannyian azzal védekeznek, hogy semmiféle törvény nem tiltja, hogy az ember külföldön ne vásárolhasson és hogy a csehszlovák területbeli kereskedők a vám megkerülésével küldönc útján akarták az árukat hazaszállítani, arról ők nem tehetnek. Ők a vásárolt árukat rendes ütőn, postán elvámolva kérték megküldeni.

Ott, ahol a granicsárok  (határőrök) is csempészek.

Lejjebb a hármas határ környékén, azonban nem kockázatos a csempészés^ csak drága. Itt úgy áll ugyanis a dolog, hogy az oláh' határőri közegeket meg kell fizetni, hogy szemet hunyjanak. Ez az ügyesebb kereskedők eljárása. Ahol már régebb ideje működik az oláh vám-, vagy határon tiszt, ott egészen simán megy a dolog. Maguk a határőrség emberei folytatják nagyban a csempészetet.

— Megtörténik azonban, hogy időnként beléjük bújik a nagyravágyás és en-grosban (nagyban szerk!) kezdenek csempészni. Ez aztán irigységet kelt a kereskedők között, akiknek üzleti, forgalmát veszélyezteti a hivatalos konkurens,,névtelen levélbe megteszik feljelentésüket Szatmárra, vagy Bukarestbe és olyankor elcsapjak, vagy kicserélik a túlságosan szemérmetlenül dolgozó tisztviselőt.

Utódja természetesen kicsiben kezdi, amíg vérszemet nem kap és en-grosban nem kezdi folytatni. Később azonban ennek is akad irigye "és express megy a feljelentés Bukarestbe és Prágába; az emberebet újra kicserélik. Aztán kezdődik minden élőiről egy újabb kicserélésig."

library.hungaricana.hu