A "tépettarcú" ember - 8. rész - Erzsike, a feleség

A hős honvéd repülő életét már több fejezetben is tárgyaltuk, de a felesége, Molnár Erzsébet, a budai kislány is megérdemli a figyelmet. Horváth Miklósról, a hős honvéd repülőről is alig tudunk valamit, így vagyunk ezzel Erzsike esetében is.

Krajnyák Jánosnak a „Magyarság” című napilap 1943. október 27-i számában jelent meg „Esküvő” címmel egy cikke, aminek alcíme is volt: „Egy hős honvédrepülő és egy budai kislány romantikus házassága”

Aki a riportot készítette, Krajnyák János nem újságíró, hanem irodalomtörténész és a Kelet Népe című folyóirat munkatársa volt. 1942-ben Móricz Zsigmond halálát követően a Kelet Népe megszűnt, így Krajnyák új munkahely után nézett. Ekkor lett a „Magyarság” című politikai napilap munkatársa. Az itt készült riportjai sem szokványos riportok voltak, hanem valóságos kis irodalmi alkotások.

„…Meghitt ünnepség volt vasárnap 24-én Budán a Görgey Artúr utcában. … – Nagy eset lesz most itt kérem – mondja egy jól megtermett fiatalasszony. – Férjhez megy Molnár Erzsike, aki a Görgey Artúr utca 14-ben lakik. ….– Ez kérem nem olyan közönséges esküvő — szól a nagyház legfőbb ura a házmester. Molnár Erzsike — mondja fontoskodva, ma délelőtt tíz órakor házasságot köt Horváth Miklóssal, akit itt ápolnak a Jurányi-utcai kórházban. A vőlegény beteg? — kérdem valami szenzációt szimatolva. Nem felelnek rá mindjárt, látni, hogy nem szívesen beszélnek erről. Csak hosszas faggatás után mondja el egy tizennégyév körüli leányka, hogy bizony a vőlegényt tolókocsin látta.

„…Aztán elmentünk Molnár [Ferenc] bácsihoz. Szép, derék magyar ember, két leánya van, az egyiknek egy rendőr a vőlegénye, a másik az Erzsike most megy férjhez Horváth Miklós repülő katonához. Közbe kijönnek a leányok és Erzsike izgalomtól sápadt arccal nyújtja remegő kezét kézfogásra. Valami baj van az iratokkal, mert már tíz óra felé jár az idő, de még mindig nem lehet megesküdni. Megkérdezzük, hogy régebben ismeri-e már a vőlegényét és csak régi fogadalmának tesz eleget akkor, amikor hozzámegy Miklóshoz?”

Erről a régi fogadalomról majd csak 1992. május 9-én tudunk meg valamit. A Kelet-Magyarország hétvégi mellékletében jelent meg Dr. Balogh Zoltán György sebészfőorvos olvasói levele: „Egy túlélő a doni pokolból” címmel: „…1943 decemberében egy gyászruhás fiatal lány [Molnár Erzsébet] kereste fel a kórház parancsnokát, Lunz Károly orvos ezredest, akinek röviden előadta, hogy vőlegénye [nem tudunk róla semmit] elesett a fronton fél évvel ezelőtt, és ő akkor megfogadta, olyan emberhez megy feleségül, aki a harctéren súlyosan megsebesült és akit egész életében ápolni fog. Ezért arra kérte a parancsnokot, válassza ki számára a sebesültek közül a legsúlyosabban sérültet, aki az ajánlatát elfogadja…”

 De térjünk vissza Krajnyák féle riporthoz:

„– Mondja csak kedves Molnár Erzsébet, milyen érzéssel hozta ezt az áldozatot?

– Ez nem áldozat kérem – mondja energikusan – ez kötelessége minden magyar embernek. Ha a magyar fiúk, a Horváthmiklósok elmentek életüket vagy testi épségüket áldozták a hazáért, akkor nekünk magyar nőknek az a kötelességünk, hogy feleségül menjünk az ilyen emberekhez, akik testi épségükben megcsonkítva jöttek haza. ...”

Mint már szó volt róla, Krajnyák János nem újságíró, hanem irodalomtörténész és a Kelet Népe című folyóirat munkatársa volt.

A folyóiratban Móricz Zsigmond mellett többek között: Ady Endre, Áprily Lajos, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Balogh Edgár, Benjámin László, Dallos Sándor, Darvas József, Illyés Gyula, Kassák Lajos, Kodolányi János stb. írtak.

A „Magyarság” című politikai napilap a szélsőséges magyar nacionalizmus egyik fóruma volt 1944-ig. Krajnyák János azonban itt is megmaradt Móricz jelszavánál:

„Hagyd a politikát és építkezz”.

A házaspár Budapesten maradt azután is, hogy Miklós elhagyta a kórházat, mivel a hadigondozó szervezet trafikengedélyhez juttatta, amit feleségével együtt hosszú éveken át vezetett. Hogy hol volt a trafik, azt nem tudjuk, csak azt, hogy Miklós és Erzsike a Szász Károly utca 5-ös számú házban laktak.

Huszonkét évig éltek együtt boldog házasságban, ekkor azonban hosszantartó súlyos betegség után 1965. május 17-én 55 éves korában meghalt Erzsike a „tépettarcú” ember felesége.

Feleségem kereste Erzsike sírját az Óbudai temetőben. Megtudta, hogy a 49-1/0/1/352-es számú sírba temették el, ami 1990-ben lejárt.

A sírhelyet később értékesítették, így a sírja ma már nincs meg. 

Folytatjuk!