Hogyan viselkedjünk magyarként egy idegen országban? - Vujity Tvrtko megszívlelendő szabálya

Az idősebbek még biztos emlékeznek arra az időszakra (1988.), amikor megérkezett a világ összes országára érvényes "kék útlevél" és a magyarok elindulhattak felfedezni a világot. Ez a felfedezés általában "csak" Bécsig tartott, ahol megvásárlásra kerültek a színes televíziók  VHS videómagnók, hűtőszekrények és akkor még számunkra kurrensnek számító csokoládék.

Sajnos a búzába ocsú is került, voltak olyan honfitársaink akik kihasználták az osztrák üzletek eladóinak bizalmát, naivitását, és nem csak a bevásárlókosárba, hanem a táskákba is bőven terült az üzletek termékeiből. Ekkor kerültek ki az üzletek ajtójára a "MAGYAR NE LOPJ" felhívások. Hogy ez mekkora égés volt... magyarként bemenni egy üzletbe, elviselni az eladók fürkésző tekintetét és akár azt is bevállalni, hogy vásárlás után (akár) kipakoltatják a kézitáskánkat.

Vujity Tvrtko-nál találtam egy tegnap esti bejegyzést, úgy gondolom mindenki számára megszívlelendő:

"Nálunk van egy családi szabály -amit én magam találtam ki és vezettem be-, hogy Záhonytól Hegyeshalomig bármerre is hagyjuk el Magyarország határait, a határátlépés előtt elmondunk egy mondatot - Vujity Tvrtko.

Egy ránk nézve kötelező mondatot, amit családunk minden egyes tagjának be kell tartania, nekem főleg. A mondat így hangzik:

Ahogy írtam, a mondás rám kell, hogy a legigazabb legyen, ha már én találtam ki és én okítottam erre a gyermekeimet."