Az Árpád-ház eredetmondája: Emese álma

Az Emese álma az Árpád nemzetség totemisztikus eredetmondája. A nemzetség ősanyja álmában egy madár megjövendölte, hogy dicső uralkodók származnak majd tőle.

Az álom-jelenet miatt a születendő gyermeknek Álmos lett a neve, aki népének vezetőjévé válik. A 14. századi krónikakompozíció és Anonymus különbözőképpen őrizték meg a mondai történet részleteit: az előbbi Elődöt és Eunodbilia meg nem nevezett lányát, az utóbbi Ügyeket és Emesét tartja Álmos szüleinek.

Abban megegyeznek a kútfők, hogy a terhes nőnek álmában megjelent a turulmadár. Anonymus szerint a madár "mintegy reá szállva, teherbe ejtette", míg a krónikakompozícióban csak tudomására hozza, hogy "méhéből patak fakad, és idegen földön sokszorozódik meg" - mivel ágyékából dicső (szent) királyok fognak származni.

Emese álma az egyik legrégebben keletkezett magyar monda, mely Álmos vezérünk fogantatásáról és születéséről szól. Keletkezése mindenképpen 820 és 997 közé tehető, erről írásos feljegyzések is maradtak fent a Képes Krónikákban .

Valamikor réges-régen élt a kék vizű tó mellett, a magyarok régi hazájában egy öregember. Ügek (Ügyek) volt a neve, feleségét pedig Emesének hívták. Ügek fejedelem uralkodása idején a Kazár Birodalom hanyatlásnak indult. A főtáltos azonban megjósolta, hogy a magyarok népe nagy nemzetté válik. Egyszer Emese elaludt a sátrában, és igen szépet álmodott. Azt álmodta, hogy leszállott fejére egy turulmadár, a csőrével megérintette az ajkát, s abban a pillanatban ezüstpatak eredt meg Emese méhéből, de olyan szép patak, hogy gyönyörűséges volt nézni. Az ezüstpatak folyt és nőtt, ide-oda kígyózott,  valóságos folyam lett belőle. Mind arra folyt, amerre a Nap nyugszik le. A turul alakja  fénnyé változott, elszállt és beleolvadt a csillagokba.
 Ezt álmodta Emese. Egy öreg, fehérszakállú ember eljött Ügekhez, mintha csak az Isten küldötte volna. Emese elmondotta az álmát, s kérte, hogy fejtse meg neki, mit jelent. Az öreg így válaszolt: — Azt jelenti az álmod, hogy neked egy fiad fog születni, ő elmegy a magyarokkal, mint az ezüstpatak napnyugat felé. Azért megy, hogy új hazát keressen. Az új haza szebb lesz, mint ez a mostani. A patakból folyam lett, mert erős nemzet válik belőletek!

Emese egy napon fáradtan ébredt fel. Leült az udvar közepén álló lombtalan  fa alá. A csillagokat bámulta.  -Álmos ! -Ez legyen a fiam neve ! A magyarok nemsokára elhagyták Levédiát, a Kárpát-medence felé indultak 

Az Emese álma  mondának sok ázsiai vonatkozása van.  Kürosz perzsa királynak Ktesiás görög történetíró szerint anyja meséli álmát, amelyet fia születésekor látott: az ágyékából kiömlő víz nagy folyóvá változik, egész Ázsiát elárasztja. Az oszmánokat Khorasan-ból a mai Törökország területére egy Er-togrul (hím turul) vezeti ki, akit Oszmán álmában látott. Mind a magyar, mind a török dinasztiát alapító származásban aktív szereplő a turul, így válik mindkét népnek totemévé, nemzetségi szimbólumává. A burjátok mondavilágában az első táltos olyan nőtől születik, akit a sas ejtett teherbe. A goldok is úgy tartják, hogy a megszületésre váró lelkek madarak alakjában a világfán ülnek, ahonnan egy asszony méhébe szállnak,  uralkodó dinasztiát létrehozva. Mivel Atilla nevének hun jelentése nagy folyó, az Emese álmában szereplő folyó motívuma közötti megegyezés a hun és a magyar kapcsolat másik bizonyítéka a Csodaszarvas mondán túl.