Helyben is lehet boldogulni

A szülőfalumban, Jándon, sok más településsel ellentétben nem volt uradalom a háború előtt, így anyagilag és mentálisan egyaránt kiszolgáltatott cselédség sem.

Nagyapáink földdel, vagyonnal, jószággal, mezőgazdasági eszközökkel és emberi tartással is rendelkező, kiváló gazdaemberek voltak. Volt 75 pár lófogat és sok egyéb, mintaszerűen meg volt művelve a határ minden négyzetmétere. Vetésforgóval, pillangós növények termesztésével és 2-3 évenkénti istállótrágyázással jól karbantartották a földeket, nem volt hiány terményből, jószágból, tejből, de még a nagyon értékes lóhere- és lucernavetőmagból sem.

A legeltetési bizottság szigorúan ellenőrizte a pásztorokat, betartatva az állatjóléti szempontokat: itatást, deleltetést stb. Ősz végén a bizottság „felszabadította” a határt, s az első hóesésig a jószágok lelegeltek minden talpalatnyi helyet, betaposták a mezei rágcsálók járatait, esélyt nem adva a – jelenleg mindent elborító – parlagfű-, gyalogakác-, kökény- és vadrózsa-inváziónak. Mára dzsungellé vált a határ, ahol falkában járnak a vaddisznók, alig lehet már kultúrnövényt termeszteni.

A gazdaság leépülése odáig vezetett, hogy elköltözött a lakosság jelentős része, elmentek „a kenyér után”, üres porták sorát hagyták hátra. A maradék lakosság alamizsnaként néhány önjelölt nagyúr erdejében szedegeti a gallyat.

Nagy tisztelettel adózva nagyapáink szép kis családi gazdaságának, az ő szorgalmukat és kitartásukat szem előtt tartva, szakosodni kell. Van kiút tehát, és ez nem kincstári optimizmus a részemről, hanem a személyes tapasztalat.

Kiváló példaként tudom felhozni a tiszaadonyi kecskesajt­üzemet, amelyről többször cikkezett a Kelet-Magyarország. Magam is írtam már e lap hasábjain hasonlóan jól működő faluszövetkezetről egy nógrádi községben, ahol már megvalósították a „Kiskert Magyarország-elvet”: barackot, fekete szedret, málnát és szilvát termesztenek, ezeket saját hűtőházban feldolgozva, magas áron veszik át tőlük, a német munkaadó pedig mindenkinek emberhez méltó jövedelmet biztosít.

Típustervek szerint országszerte épülnek a kis vágóhidak. Attól frissebb árut nem kaphat a lakosság, mint amit reggel 6-kor vágnak, és 8-kor már mérik a tőkehúst, ráadásul pénztárcabarát áron.

Építjük a legnagyobb gombatermesztő és feldolgozóüzemet, ahonnan beoltott komposztot és termelési technológiát adnak el. Erre az egészséges élelmiszerre is fel lehet építeni néhány családi vállalkozást: egy része megmarad a rokoni, baráti kör ellátásánál, egy része tovább fejlődve, egy-két furgonnal el tudja látni a környék óvodai, iskolai és egyéb konyháit.

Számtalan kitörési pont van még, és országosan számtalan jó példa arra, mi mindent lehet elérni ott, ahol a vezetők fejlődő, jól prosperáló településeket képesek létrehozni.

Toldy Kálmán, Vásárosnamény – szon.hu