A 100 éves Irénke nénit köszöntötték Záhonyban
- Írta: Háromhatár
- Közzétéve Helyi hírek
Záhony polgármestere Helmeczi László a város és az önkormányzat nevében köszöntötte a napokban 100. születésnapja alkalmából Kozák Gyuláné, Irénke nénit.
Irénke néni elmondása szerint a hosszú élet titka a nyugodtság és a sorsunkkal való megbékélés.
A száz éves néni a polgármesternek így mesélt az életéről:
"1924. szeptember 17-én születtem Biharpüspökin (jelenleg Románia területén), 100 évvel ezelőtt.
Édesanyám háztartásbeli, édesampám kőműves és szobafestő. Szeretetteljes családban születtem, öt gyermek közül harmadiként. Nehéz sorsunk ellenére szerettük egymást. Biharpüspökiben nőttem fel, általános iskolámat ott jártam, magyarként, román iskolába. Aztán jöttek a fiatal éveim, amikor megismerkedtem a későbbi férjemmel, Gyulával, aki szintén Biharpüspöki születésű volt. Már tizenkétévesen elkerültem az akkor ott működő demizson gyárban dolgozni, hogy a családnak jobb körülményeket teremtsek a többi testvéreimmel együtt. A munkát ott kellett hagyni, egy súlyos életveszélyes mérgezés végett. Majd felgyógyulva, Gyula bácsi kapcsolatában maradva, úgy döntött a drága férjem, hogy Magyarországra jön, itt akar letelepedni, a jobb és a szebb élet reményében. Jómagam egy év múlva követtem, akkor már ketten az-az a szívem alatt hordva gyermekemet Icukát, aki már Magyarországon született.
Nehéz sors várt eleinte itt is ránk. Albérlet-albérlet után, majd hosszú nehéz munkával kialakult a saját otthonunk.
Gyula bácsi ezermester volt. Én itt is kezdetekben a háztartást vezettem, majd később aktívan alakítottuk ki a lányunknak a tanulmányi útját, gimnáziumot végzett, majd a vasúton tisztként volt jelen. Sajnos a halál elszakította tőlünk 65 évesen. A férjem Gyula bácsi 85 évesen halt meg és aztán az egyetlen unokámat is elveszítettem, akiben nagy reményt láttam, bíztam. Egyedül maradtam távol a nagycsaládtól, ahová a gyermekkori éveim még nem ide kötöttek, de itt vagyok itthon. Minden nap imádkozok a családomért, titokban beszélgetek velük, érzem, hogy itt vannak vigyáznak rám. Nem tudom, hogy hogy adott a Jó Isten nekem ilyen hosszú életet, éveket, hisz kedveseim már rég meghaltak. Azt gondolom, hogy az imádság, amit naponta, úgy 100 évesen többször megteszek tart életbe.
Soha nem gondoltam volna, hogy nekem ilyen hosszú éveket szán a Jó Isten. Van egy gondozóm, egy lelki társam, aki minden nap ellátogat és teszi körülöttem a dolgát, vigyázz, figyel, ápol, szeret és megért engem. Hát így élek én így 100 évesen."
Boldog születésnapot Irénke néni!
