A vitkai polgárőrök mentették meg Etu nénit

Népszerű dolog napjainkban hangoztatni azt a meglehetősen sarkos sztereotípiát, amely az ország számos pontján működő polgárőr egyesületeket szimpla gittegyletnek titulálja, mondván, minden őket támogató forint ablakon kidobott pénz. Szerencsére nem kell messzire mennünk (elég csak Vásárosnamény-Vitkáig), hogy megcáfoljuk a fenti tételt.

Az egész egy fagyos januári reggelen kezdődött, mikor is Turza Zoltán felvette a szokásos napi szolgálatot. No de a részleteket halljuk magától az érintettől!

– Az eligazításon arra kértek bennünket, hogy az extrém hideg időjárás miatt keressük fel az egyedül élő időseket. Kollégámmal, Lukács Jánossal sorra meg is látogattuk azokat, akikről tudtuk, hogy magányosan, nehéz körülmények között élnek. Így jutottunk el Ragácska Lászlónéhoz, akit mi, a környéken élők csak Etu néninek szólítunk. Tudtuk, hogy egyedül lakik és nehezen látja el magát, ezért is rendelt ki gondozót mellé az önkormányzat – emlékezett vissza a napokban lejátszódó eseménysorra a hatvannégy éves Turza Zoltán. Azt a kérdést már csak mi tesszük hozzá: hol volt aznap a kirendelt gondozó…?

De térjünk vissza az esethez! Turza Zoltán és Lukács János, mivel a kopogtatásra senki sem nyitott nekik ajtót, bementek a nyolcvanhárom éves asszony lakásába, ahol olyan hideg volt, hogy még a leheletük is látszott. Az ódon kályhában nem lobogott a tűz, az ütött-kopott spór sem adott meleget.

– Etu nénire a konyhában leltünk rá, vacogott, közben pedig csendesen sírdogált. Igyekeztünk megnyugtatni, majd amilyen gyorsan csak tudtam, elmentem egy közeli tüzépre és vettem negyven kilogramm brikettet. Begyújtottunk, majd megmutattuk, hogyan is kell a brikettet használni – mondta Turza Zoltán, aki hozzátette: a lakásban víz sem volt, a vízóra ugyanis elfagyott.

Jelentették az esetet

– A szolgálat végén még visszamentünk, hogy újból ránézzünk Etu nénire, hála istennek akkora már viszonylag jól átmelegedett a ház. Az esetet jelentettük az egyesületünk vezetőjének, aki nyomban szólt az önkormányzatnak. Tudomásom szerint azóta ők is adtak tűzifát Etu néninek, akihez egyébként minden nap visszanézek. Szerencsére jól van – fogalmazott lapunk megkeresésére Turza Zoltán, a Vásárosnamény-Vitka Polgárőrség oszlopos tagja, akinek a nevét az eset óta Etu néni alighanem aranyba foglalta.

– Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. –

Turza Zoltán nyugdíj mellett csinálja

Két éve dolgozik a Vásárosnamény-Vitka Polgárőrségnél Turza Zoltán, aki már túl van a tinédzser korszakán: a férfi nyugdíj mellett polgárőrködik.

Mint mondta, egyetért a klasszikus mondás minden szavával: „Mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát”.
– A MÁV-tól mentem nyugdíjba, Záhonyban voltam mozdonyvezető. Jó erőben érzem magam, a munkában felveszem a versenyt a mai tizennyolc évesekkel – állítja Turza Zoltán túl a hatodik ikszen.

forrás:szon.hu