"Csak a jók mennek el"... Tar Gábortól búcsúzunk
- Írta: Papp Attila
- Közzétéve Helyi hírek
Elment egy csodálatos férj és édesapa, elment egy kedves jó barát, egy csupaszív futballista…
2025. június 07.-én, szombaton este, egy Sziszi Barátomék által megszervezett, nagyszerű Csengeri Sportnap szpíkerkedése után tartottam hazafelé Fehérgyarmatra, agyamban az átcikázó élményekkel, amelyeket átélhettem. Jánkmajtison áthaladva, a Kossuth utcán, mentőautó állt egy nyitott kapu, egy szépen rendezett porta előtt, s éppen megállt egy autó is előttem, amelyből síró hölgyek szálltak ki, és szaladtak be az udvarba……..
Rossz érzés, valami nagyon rossz érzés fogott ekkor el, s magamban csak arra tudtam gondolni, hogy adja a jó’Isten, hogy ne legyen semmi nagyobb probléma, járjon eredménnyel a mentősök munkája ! S ma este amikor megcsörrent a telefonom, s Szabó Ágika, Jánkmajtis kedves Polgármester Asszonya hívott, először örültem annak, hogy újra hallhatom Ágikát, de aztán, ahogy az egyre inkább elcsukló hangját hallhattam, s azt, hogy milyen nehezen tudja ez a csupaszív település vezető a fájdalomtól kimondani a szavakat, egyből beugrott az a szombat esti pillanat, amit átélhettem a Jánkmajtison történő átutazásom közben………..
Ágika kimondta a felfoghatatlan hírt: „Attila, meghalt Tar Gabi ! Ha szépen megkérünk, megemlékeznél róla egy-két mondatban ?” Ledermedtem jómagam is egy pillanatra, átfutott a hideg rajtam, de természetesen igent mondtam Ágikának, aki megadta Hajnalkának, Gabi feleségének a telefonszámát is, hogy fel tudjam hívni, s egy-két szót válthassak vele. Remegtek az ujjaim, ameddig beütöttem Hajnalka telefonszámát, s nehéz, nagyon nehéz volt megkezdeni a beszélgetést, a részvét nyilvánításom után…
Fájdalom, mérhetetlen fájdalom volt a feleség, a tragikus hirtelenséggel megözvegyült, fiatal édesanya hangjában, benne volt az az érzés amit úgy hívunk, hogy „feldolgozhatatlan”, mert ez egy olyan fájdalom, amit a családtagoknak, egy életen át kell cipelniük a szívükben-lelkükben ! De talán egy ici-picit megkönnyebbülés is volt Hajnalkának, hogy valamit megoszthatott a fájdalomból, abból az elviselhetetlen lelki teherből, ami mérhetetlen súllyal ránehezedik most…
„Tüdőembóliát kapott Gabi ! Azt mondták a mentősök, ha ott állnak mind mellette, abban a pillanatban amikor a tragikus egészségügyi trauma bekövetkezett, akkor sem lehetett volna megmenteni ! Ami emberileg elkövethető, mindent megtettek ezek a nagyszerű emberek, a mentősök a páromért, több mint egy óra hosszán keresztül próbálták újraéleszteni, de sajnos, nem lehetett megmenteni az életét…...36 éves volt…………Aznap levágta a füvet a szeretett édesanyjánál, s hazajött, és itt is dolgozott tovább a kertben, hiszen Ő egy rendkívül szorgalmas, dolgos ember volt. A kertből jött felfelé, akkor lett rosszul………..Egy pillanat alatt történt meg minden !
Most a Czubora Tüzépnél állt munkaviszonyban, s Te jól tudod Attila, hogy a labdarúgás volt a szívéhez legközelebb álló hobbija. Itt Jánkmajtison kezdett el focizni, sokszor elmondta, hogy nagyon sokat köszönhet Szabó „Sutyinak”, akitől rengeteget tanult, s büszkén viselte mindig magán a faluja csapatának a mezét. Mindenki azt mondta, hogy Ő egy olyan játékos volt, aki mindig alárendelte magát a csapat érdekeinek, s szívét-lelkét kitette minden meccsen a pályára, nagy munkabírású középpályás volt. Sok focirajongó volt a családjában, az egyik legnagyobb drukkere a nagynénje, Ibolya volt.
Amikor a sors úgy hozta, hogy Jánkmajtison már nem állt módjában tovább futballozni, játszott Hermánszegen, majd Szamossályiban is. Szamossályi volt a jelenlegi csapata. Nagyon jól kijött minden együttesében a csapattársaival, szerették Őt a többiek. Totti volt a példakép számára, imádta Őt a játékáért, s azért is, amilyen ember volt, ez a nagyszerű olasz labdarúgó. Kedvenc klubja természetesen a Róma volt.
Élete legnagyobb büszkesége volt a kisfia, Gáborka, aki szintén nagyon szeret focizni, s akinek igazi példaképe volt mindig az Ő apukája. Ahogy nagyobbacska lett, mindig elkísérte az apukáját annak a meccseire, s a legnagyobb drukkere lett neki. Gáborka most fog júniusban ballagni az általános iskolában, s ősztől Fehérgyarmaton tanul majd tovább a Szakközépiskolában…
Nagyon készült a férjem a fia ballagójára! Életvidám, segítőkész, igazi közösségi ember volt az én életem párja, szerintem neki soha nem volt ellensége…
S gondolhatjátok, micsoda szeretet volt benne a családja, a számára legfontosabbak irányába…
Hálát adok a jó’Istennek, hogy ilyen férjet adott nekem életem párjaként, minden egyes nap ajándék volt, amit vele együtt megélhettem ! 12 hetes terhes vagyok, ikerpár van a pocimban, két csöppség, akit sajnos az édesapjuk, már soha nem láthat meg, s Ők sem ismerhetik meg személyesen a papájukat, de ígérem, hogy nagyon sokat fogok mesélni arról nekik, hogy milyen csodálatos ember volt Tar Gábor, az édesapjuk ! S tudom, hogy odafentről, Gabi, nagyon büszkén fog Ránk letekinteni………………..”
Tar Gábort, 2025. június 13.-án, (pénteken) 14 órakor kísérik utolsó útjára, a Jánkmajtisi temetőben. Nyugodj békében Gábor, legyen békés a Te örök álmod, vígasztalódást kívánunk Szeretteidnek, s Áldást az életükre!
Papp Attila (Papsi)
