Végső nyugalomra helyezték Vitális Sándort, Gulács és Kisvarsány díszpolgárát

Október 4-én a kisújszállási református templomban búcsúztatták Vitális Sándor vasdiplomás lelkészt. A gyászlobógó siratta a település szülöttét, a helyi egyház főgondnokát. A többmint kétszáz fős gyászóló közösség megrendülve érkezett a 11 órakor kezdődő búcsúztatóra. dr. Fekete Károly a Tiszántúli Egyházkerület püspöke végezte a szolgálatot a szószéken.

A nagytiszteletű lelkész 91. életévében adta vissza lelkét termetőjének. Végakarata szerint a 131. zsoltár volt az a bibliai ige, melyet kért, hogy temetésén olvassanak fel. A püspök úr szolgálatában elmondta, pár hónapja még találkoztak és ugyanúgy adomált, mint azelőtt. Aztán  kilenc évtizedes életéről szólt:  „ a krónikás hajlam önéletrajzi íróvá tette. „- mondta dr. Fekete Károly.  Élete első négy évét anyai ölben töltötte, mert a járványos gyermekbénulás áldozata lett. Soha nem javult meg jobb lába. De eldöntötte lelkész lesz.

1951. decemberében útitársat kapott maga mellé. Ekkor kötött házasságot Kovács Margittal.  Nyírmeggyes, Járdánháza, Benk, Gulács, Kisvarsány településeken szolgált, ahol próbáltak beilleszkedni a település köznapi életébe is. A parókia ablakából figyelve kutatta a települések múltját és közben oly sokszor szenvedtek. Nem csupán betegsége, hanem, 1948-ban az Egyházi Világtanács díját elnyerte, ám nem utazhatott külföldre,  Már nős volt, mikor több alkalommal feljelentették őket, máskor pedig csúfolták, hogy nem kell nekik sánta tiszteletes. Aztán meg lányai miniszteri kérvényre sem tanulhattak tovább. De alázatos volt, így nem fuvalkodott fel.  Ezek sem törtét meg, hogy elforduljon Istentől. 239 gyülekezetben szolgált. „Sasszárnyon hordozta az Úr” és képes lett nemes ügyek mellé állni. 1981-ben a Mozgáskorlátozottak Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei egyesületében tevékenykedett. Ökumenikus üdültetést szervezett Berekfürdőre.

Nemzedékek szívébe írta be magát, hiszen Gulácson 2007-ben majd Kisvarsányba 2015-ben díszpolgári címet kapott.

Nyugdíjazása után Kisújszállásra költöztek vissza. Majd az élet úgy hozta, hogy élete párja elköltözött az öröklétbe. Özvegységét elfogadva csendesen, szelíden élt. Utolsó négy évében a tolókocsi ölelte, s a mi megnyugvásunk, hogy már Isten karjaiban van.

A temetőben Szilágyi Gábor református lelkész János evangéliumának 14. fejezetének verseivel búcsúzott, majd a családtagoknak részvétet nyílvánítottak azok, akik elkísérték utolsó útjára Vitálist, akinek a neve is azt jelenti, akarerős, élni akaró. Bizony az volt, a sok küzdelem mellett számos ízes történetet őrzünk tőle, akik ismertük. Örök álmát alussza és sírhantja mögött egy csipkebokor áll. Isten az Ószövetségben égő csipkebokorként jelenik meg. S ezek tudatában, az ateista is megáll egy percre. Sütött a nap, megkondult több település harangja (Debrecen, Kisvarsány, Gulács, Kisújszállás) mert sirattak egy lelkészt, egy embert, aki megnyugodni tért.

A család kérése a virágok és koszorúk helyett a búcsúzók a kisújszállási református templom felújítására adakoztak.

A temetés után a szeretetvendégségen Márti lánya megköszönte, hogy ilyen sokan eljöttek az ország más- más szegletéből. A Tiszteletes kívánsága pedig az volt, hogy finom ételeket szolgáljanak fel, s köztük legyen szabolcsi töltöttkáposzta is. Diákkori jóbarátjának fia pedig panyolai nemtudom szilva pálinkát hozott. Márti kérte, aki teheti igyon belőle. „De csak 40 cseppet, ahogy Apa mondta.„

Akik ott álltunk a sírnál, megnyugvást találtunk. Korunk egyik legnagyobb lelkészének temetése bizonyosság, hogy érdemes szépen élni, alázatosan és a felfuvalkodást elhagyni. Érdemes kitartani és néha keresni a csendet, mert a változás csenddel kezdődik.

Mikor hazafelé tartottam, még benéztem egykori lakásuk felé, ahol oly sokszor fogadtak engem. Margit néninek sárgabélü dinnyét vittem, a Tiszteletes úr- aki kérte Sándor bátyámnak szólítsam, felvitt az emeletre a könyvek közé, s ott ültünk. Eszembejutott, hogy búcsúzáskor mindig kérték, ha hazaérek, telefonáljak, hogy otthon vagyok már. Az is eszembejutott, hogy mekkora lelki gzadagságot kaptam én, s könnycseppjeink nem a porba hullnak, hanem Krisztus törli le.

Ezt a cikkem, már nem olvassák fel neki, mint a többit. Hiszem, hogy előbb olvassa, mint bármelyik leendő olvasó. A szél meglebben és egy kellemes meleg fuvallat fogja meg vállam. A csipkebokor a bizonyosságunk.

Áldott legyen emléke. Őrízzük gondoaltainkban, emlékeinkben!

Patak Gábor Gaba