Gene Simmons: "Már régóta szeretnék ellátogatni Jándra"

A magyar zsidó származású KISS frontember, Gene Simmons egy interjúban beszélt kapcsolatáról a magyar kultúrával és a családja sérelmeiről a koncentrációs táborokban. 

-Szép napot! Beszélhetünk egy kicsit magyarul?

Simmons: Üdvözlet! Természetesen, hogyne, hiszen a magyar az anyanyelvem. Anyám így beszélt hozzám, bár nem Magyarországon születtem. Izraelben születtem, de az izraeli szüleim magyarnak vallották magukat, magamat is magyarnak gondolom. Egy magyar-izraeli-amerikai vagyok.

- Mit gondolsz Magyarországról?

Simmons: A családi drámák miatt az érzéseim mindig vegyesek voltak és ez máig hatással van rám, de ahogy elítélem a fasiszta nácikat és azokat akik szerint a zsidók elnyomása helyes, ugyanúgy büszke vagyok arra hogy Magyarország volt az első amely kikerült az egykori kommunista blokkból. Egy társadalom, amely felvette a kesztyűt a kommunisták ellen 1956-ban. Épp ezért soha nem volt bajom a legtöbb magyarral és ezért vallom magamat is magyarnak. Soha nem fogok megbékélni a második világháború borzalmaival, de nem vagyok dühös. Ezen vonatkozásban sem Magyarország, sem más európai ország nem jött ki jól.

- A lényeg, hogy Magyarországon mindig tárt karokkal várnak téged.

Simmons: Így van és már régóta szeretnék ellátogatni Jándra, a kis faluba ahol édesanyám született 1925-ben. A Tisza mentén található, Magyarország északkeleti részén. De előtte találnom kell valakit, aki elvezetne oda. A budapesti koncertünk után (2022. július  14.-én - szerk.) nem lesz időnk erre a kitérőre, mert csak egy üres napunk van az ezt követő bukaresti koncert előtt. Szeretnék nyugodtabb körülmények között ellátogatni oda. A csodás édesanyám és én közel vagyunk egymáshoz. Miután édesapám új családot alapított, anyámmal Amerikába mentünk. Ő beszélt nekem Jándról, a gyermekkoráról és ezért is akarok odamenni. 

- Igaz az, hogy a néhai édesanyád, Flora Klein soha nem beszélt neked arról, hogy egykor a koncentrációs táborok foglya volt?

Simmons: Egy szóval sem. Bizonyára engem akart óvni. Már idősebb, tinédzser korú voltam amikor rájöttem hogy a szülei és a fiútestvérét haláltáborban végezték ki Németországban. A nagyszüleim és nagybátyám és ő is ott voltak, amikor ez történt. Egészen biztos, hogy nem akarta, hogy ennek a traumának a súlya beárnyékolja az én életemet is.

- Mennyi ideig volt az édesanyád a koncentrációs táborokban?

Simmons: Nem tudom biztosan, de megrázó volt amikor írásos bizonyítékot találtam róla a jeruzsálemi Yad Vashem Museum-ban. Összerezzentem amikor több dokumentumban is megláttam az ő nevét. Több táborba is küldték mielőtt felszabadították őt is a Mathausen táborban 1945 májusában. Íráros adat volt arról, hogy vonatra tették és átszállították egyik táborból a másikba. Soha nem beszélt nekem erről, nagyon megviselhették ezek a tragédiák, de örülök annak hogy hosszú és boldog életet élt. Szokta volt mondogatni, hogy minden nap jó nap. Négy éve veszítettem el őt. Nagyon hiányzik.

forrás: hungary.postsen.com