„Fűre vécézni tilos!” – Nagykőrösön piktogramos táblákkal tanítják mosdóhasználatra az Ukrajnából menekülteket

"Mi már ezen túl vagyunk" - így is fogalmazhatnák, amikor olvasom a Blikk egyik cikkét a renitens "ukrán menekültekről", akik még a mellékhelyiséget sem használják, inkább az iskola parkjában végzik el a szükségleteiket.

Valójában nem a háború elől menekültekről van szó, hanem a kárpátaljai roma telepek lakóiról, akik kihasználták a lehetőséget és egy jobb élet reményében menekültek el, a Magyarországon már szinte ismeretlen mérhetetlen mélyszegénység elől.

Mi, itt az ukrán határ mellett ezen már nagyjából túl vagyunk, de az elmúlt bő három hónap nem mondható rózsásnak, éppen az ilyen típusú menekült áradat miatt. Nézzük vissza ezt a három hónapot:

Február 24-én kitört az orosz-ukrán háború, és még azon a napon megindultak a menekültek Ukrajnából a magyar-ukrán határszakasz minden átkelőjén. A menekültek többsége autóval érkezett, ők rögtön tovább utaztak az úticéljuk felé, nem vették igénybe a határok mellett felállított segítőpontokat.

Február 27-én, először Záhonynál a vonaton megindult egy másik típusú menekültekből álló hullám, ők a fent említett roma telepek lakói, majd fél napra rá szinte az egész határszakaszt elárasztották. Tornatermeket, kultúrházakat alakítottak ki átmeneti pihenőhellyé a határ mentén, hogy a menekülteket 1-2 napos pihenő után tovább tudjanak indulni a célállomásukra, vagy hogy megfelelő szállítóeszköz biztosítsanak nekik. Ezek a pihenőhelyek is megteltek kárpátaljai romákkal, és nem egy-két napra, hanem hetekre, hónapokra. 

Visszatérve a nagykőrösi esetre, ahol táblákkal jelzik, hogy "tilos a fűbe wc-zni", Szabolcs-Szatmár-Beregben márciusban-áprilisban nem csupán ezeken az "átmeneti" szállásokon volt mindennapos probléma, hanem a határ melletti segítőpontokon is. Szinte minden napra esett egy olyan fertőtlenítés, amikor gyermek vagy felnőtt nem ismerve a vízöblítéses toalettet, bent a segítőpont szállásának egyik sarkában végezte el a szükségét. Ilyenkor feltakarítva a hátrahagyott nyomot, az egész helyiséget (tornatermet, kultúrház színháztermét) le kellett fertőtleníteni.

Csendben szeretném megjegyezni, hogy a segítőpontokon rendszeres volt a nemzetközi ellenőrzés, többségük a "gazdasági menekültek" és az ő helyzetüket kihasználó panaszleveleket írogató, magukat segélyezőnek tituláló szervezetek miatt!

Mi ezen már itt Szabolcs-Szatmár-Beregben túl vagyunk. A kárpátaljai romák nagy része visszaszivárgott Ukrajnába (az önzetlenül segítő határ menti községek lakóinak legnagyobb örömére) egy részük még megpróbált bizniszt csinálni a "menekültturizmusból" de a segítőpontok önkénteseinek több hónapos túlmunkájával ezt is sikerült megtörni (bár az önkénteseknek elméletileg a háború elől menekültek nyugalmának és biztonságérzetének megteremtése lett volna a feladatuk, arra is figyelniük kellett, hogy az adományok ne a beregszászi piacon kössenek ki).

A másik részük bent maradt az országban, és még mindig így közel négy hónap után is élvezik a magyarok vendégszeretetét, és mint a Blikk cikkéből kiderül a Nagykőrösön menedéket kapott romák egy részének még mindig nem sikerült megtanulni a helyes wc használatot.

A Blikk feltáró riportja itt olvasható!