"Jobban csípem, ha a „pulyák” rúgják a gólokat" - interjú Fejes Jánossal

Az tuti, hogy nem fejetlenül nyomul előre a Tarpa, pláne, hogy soraiban tudhatja Fejes Jánost, a megyei első osztály egyik legprímább védekező középpályását.

Mint a „Jáde-gyűrű lépéses mandarinkacsa-rúgás” (Si Naj An-Vízparti történet)

A harminchárom éves, vagyis krisztusi korba lépett futballista anno az NB III. Tisza-csoport, majd a legutóbbi időkig a megyei amatőr válogatott betonbiztos tagja volt, márpedig az edzők „vakokat” nem állítanak ilyen fajsúlyú csapatokba.

Evidens, hogy Fejes János a bajnokságot makulátlan mérleggel vezető Tarpa frontembere, aki szombaton még rátett egy lapáttal: a Mátészalka ellen – emberhátrányban – fordító (1–2) együttese egyenlítő gólját hintette, első „dugóját” jegyezve az idényben.

fotók: Bodnár Zsolt

– Persze, jó érzés betalálni, bár engem nem igazán ezért tartanak, és nem is ez a lényeg: jobban csípem, ha a „pulyák” rúgják a gólokat, szeretek háttérben maradni – fejtegette Fejes János. – Nyáron arra eszméltem, hogy gyakorlatilag kicserélődött a csapat körülöttem, azt is megkockáztatom, most vezérként számítanak rám, legalábbis a rutint kell a pályára csempésznem. Hát, rajta vagyok a témán.

"Engem úgy ismernek, hogy a szívemet-lelkemet kiteszem a pályára, talán némi ész is szorult belém, de ezt mindenki döntse el maga. Nem mondok újdonságot azzal, mert szerintem már sokan tudják: van munka a csapatban rendesen, ami a meccseken érződik is.

Elég a Komárom elleni hosszabbításban megnyert kupameccset felhozni, vagy éppenséggel a szalkai mérkőzést, szerintem ott kevesen győztek volna tíz emberrel. Na ennyit számít a kondi."

Csucsu/szabolcsfociinfo.hu