A beregi keresztszemes hímzés
- Írta: Cseke Ibolya/Sumida folyó hídja
- Közzétéve Beregszem
A beregi asszonyok magas szinten értettek a vászon készítéséhez és díszítéséhez. Vászonszükségletüket teljes mértékben ki tudták elégíteni és messze földön híresek voltak a beregi kézimunkák.
Felhősné Csiszár Sarolta gyűjtése Tiszaszalkán. Készítő: Egyed Mártonné Filep Borbála, Lónya 1920 körül. forrás: beregikultura.hu
A Beregből való az ország egyik legkorábbi keresztszemes kézimunkája is, amely 1668-ban készült. Mintájában két ma is közkedvelt motívum található: körbefutó lóhereleveles minta és rozmaringág.
A vászonmunkák adták meg a falu társadalmi életének keretét. A hosszú téli estéken a fonóban gyűltek össze a fiatalok, munka közben ismerkedtek, életre szóló szerelmek szövődtek, a fonó volt a mesélés, az éneklés, a játék, a mókázás és a tréfálkozás színtere is.
A vászonra szükség volt az élet minden területén és jelentős szerepe volt a hagyományőrzésben is. Díszítettek és készítettek komakendőt, asztalterítőt, törülköző kendőt, lepedőt, függönyt, fésű és kefetartót, faliszőnyeget, ágytakarót, párnahuzatot, dunnahuzatot, inget, szoknyát, ruhát, úrasztali terítőt, szemtakarót, stb.
A térség hímzéstechnikája...
A minták...
A legkorábbi és legelterjedtebb hímzésminták az életfa ábrázolások, magában, egymás mellé állítva, csíkot képezve a tárgy végén, vagy szélén, madár- vagy bármilyen állatmotívummal együtt, vagy beépítve egy összefüggő indasorban. Az életfa az emberek halhatatlanság utáni vágyát ábrázolja, de egyben a termékenység szimbóluma is. Az életfához kapcsolódó páros madarat a szerelem és a termékenység ábrázolására használták. Az életfa lehet kétfülű edényből kinövő, edény nélküli fa, amely egy mértani idomból (háromszögből, trapézból) nő ki, de nem ritka a szívből kinövő virágtőforma sem.
A minták elrendezése...
Díszítés, szélszegés...
Az egyszerű kétszálas keresztöltésen kívül más technikákat is alkalmaznak a kézimunkák díszítésénél, szélszegésénél, ilyen az azsúr, melyet nemcsak két mintasor között, hanem a szél eldolgozására is használják.
Az egyik legrégebbi és nagyon elterjedt szálhúzásos technika. a subrika, mellyel ki lehet emelni egy mintát, ezzel gazdagítva a munkát.
A minták tömöttebb, szimmetrikus díszítményükkel a szőttesek mintáira emlékeztetnek. Az alapanyag szálait kihúzzák olyan szélességben, ahogyan a minta megkívánja és a minta szerint hímzőfonallal beszövik.
A kézimunka szélére köthetnek rojtot vagy körbehorgolják, esetleg kétszer visszahajtva körbeszegik.
Fazekas Gyuláné, Dr. Tomcsányi Vilmos Pálné és Szirmai Fóris Mária
Az 1920-as évek végén Vásárosnaményban Fazekas Gyuláné, Dr. Tomcsányi Vilmos Pálné és Szirmai Fóris Mária hozták létre a beregi térség fiataljait összefogó, leányegyletet, amelynek célja a valláserkölcsi nevelésen túlmenően, a térség gazdasági megsegítése volt. Ezzel egy időben egységesítették a piacra termelt kézimunka színezését piros-feketére. A helyi lányoknak és asszonyoknak munkát adtak, akik azt végezhették, amihez értettek. Kezdetben igen változatos mintakinccsel a helyi és környékbeli, felvidéki és erdélyi, sőt külföldön megjelent kézimunkakönyvek keresztöltéses mintáira támaszkodva kezdték el a piacra gyártani a kézimunkákat. Készítésüket nagyfokú igényesség jellemezte, a szerkesztésben itt először alkalmazták a tükröztetést, nagyon ügyeltek az öltésekre, már-már a gépi hímzéssel vetekedő egyenletességre, de még a fonákára is. Ezt megelőzően ez nem volt jellemző a beregi hímzésre.
Az egyszerű keresztöltésben a kereszttagok minden irányból egyformák. Ez azt jelenti, hogy a hímző leszámolható vászonból függőlegesen és vízszintesen is két szálat vesz a tű fokára és azon húzza át a fonalat. Az egyenletesség titka, hogy a mintában először egy sor félkeresztet varrnak, majd visszafordulnak és végigmennek a felső szállal. Ha kész a sor, ismét félkeresztek következnek.
Cseke Ibolya/ Sumida folyó hídja Kulturális Magazin
