Lukács János - megyénk ismeretlen zsenije
- Írta: Bodnár Dániel
- Közzétéve Kultúra
Szeretnék beszélni Jánosról, mert nem lehet egy mondatban elmondani, hogy miért érdemes beszélni róla.
Ha az ember megnézi egy művész életrajzi filmjét, az a benyomása lehet, hogy ha valaki alkotói pályára lép, akkor az feltétlenül azzal jár, hogy az illető nap mint nap rajzol, alkot valamit, legyen az egy tanulmány, vagy egy konkrét mű. Viszont eddigi tapasztalataim alapján leírhatom, hogy ez nem annyira általános. Sőt, csak a legelhatározottabb emberek képesek erre. Ezeknek az elhatározott művészeknek az alkotási igénye, produktivitása sokkal nagyobb az átlagosnál. Nekik az alkotás játék, szenvedély, tanulás, ajándék, élet.
Lukács János barátom pont egy ilyen művész. Ha meg kéne válni a karjaitól, szájába venné a tollat. Ha leragasztanánk a száját, a lábával rajzolna, és így tovább. Kollégiumi éveink alatt alig emlékszem olyan napra, hogy ne rajzolt volna valamit. Így tett a szobájában egyedül, így tett egy buli kellős közepén.
Mitől lesznek János képei olyan zseniálisak?
Talán önmaga jelenlététől a képeiben. Hiszem, hogy aligha van új a nap alatt, de hogy még egy Lukács János nem lesz, az biztos. János nagyon szereti az embereket, és az emberek testfelépítésétől egészen a karakteréig mindent visszaad a képein szereplő alanyokról. Nagyon sok barátja van, és mindenkire odafigyel, törődik velük, és ez a szeretet a képein is fellelhető.
Mind az arányérzéke, mind a finom tónusozási stílusa olykor Da Vincire emlékezteti az embert. Habár gyerekkora óta alkot még mindig kapható az újabb megoldásokra, újabb technikákkal való kísérletezésre. Mégis, ami talán leginkább visszatérő technika volt az utóbbi időkben, az a szénrajz, tusrajz, tollrajz – viszont nem állnak tőle távol a sokszorosító grafikai eljárások sem. De egyszerűen bármilyen technikát gyorsan elsajátít, mint ahogy a digitális rajztáblámmal is alkotott egy hirtelen portrét első kipróbálás után. (szinte említenem se kell, hogy nem lepődtem meg) Újfent a festészettel kísérletezik többet.
Ami (sajnos) ezen kívül említésre szoruló dolog Jánosnál...
...hogy nincs elég támogatás mögötte. Hiába beszélünk megyénk talán legtehetségesebb fiatal alkotójáról, az alkotói környezet megteremtése háttérbe szorul az anyagi problémák miatt, amiből ő és a családja nagyon nehezen lábalnak ki. Jelenleg ott van, hogy nem csak alkotni nehezen tud, de már a túlélésre megy nap nap után, amitől anyagilag és lelkileg is eléggé meg van terhelve.
Mindenesetre, amit János csinál és képvisel az figyelemre méltó, és itt a szerkesztőségnél fontosnak tartjuk, hogy a kellő figyelmet meg is kapja.
Alább láthatóak János további képei.