Templom a búzamező szélén - Lónya

Kisvárda irányából ahhoz, hogy elérjünk Lónyára, komppal kelünk át a Tiszán. A község szintén a határ mellett, országunk északkeleti csücskében fekszik. Az apró református templom, a harangláb és a parókia egy búzatábla mellett áll, a virágzó és rendezett környék itt is otthonos békét áraszt.

Azt a jelenlévők közül is többen tudjuk, hogy Lónyát tizenhat évvel ezelőtt elöntötte az árvíz és a templom is komoly károkat szenvedett, azonban a helyreállítási munkálatoknak köszönhetően három különböző korszak falképei kerültek elő. Természetesen teljesen más olvasni valamiről és más a templom küszöbét átlépve látni és tanulmányozni élő színeit. A gyermekrajzokat idéző festményekben van valami megnyugtató és kedves, ahogy pedig az északi falra pillantok, meglátom az első olyan Mária-ábrázolást, mely valóban tetszik. Ez a kép az ország egyik legrégebbi köpenyes Mária-festménye, mely motívum Európa szerte a XIII. században bukkant föl, de érzem, hogy még ma is helye van itt.

Erdei István református lelkipásztor is köszönt minket, látszik rajta, hogy örül a látogatóknak. Mint megtudom, már tizenkét éve lelkész a kislónyai és nagylónyai egyházközségekben, hamar otthonának érezte a községet. Hangsúlyozza, hogy a gyülekezet az öregedő lakosság ellenére és élni szeretne, a freskóktól kissé megváltozott hangulatú templomukat pedig elfogadták és megszerették. Valamit megsejtek abból, mekkora változás lehet egy gyülekezet életében, ha többszáz éves festményeket tárnak fel templomukban.

A templom történetéről Kollár Tibor tudományos szakértő beszél. Tőle tudjuk meg, hogy valószínűleg a XIV. század elején kezdték meg építését, komolyabb átalakítások pedig ezt követően nem történtek. Ahogy hallgatom, belegondolok, mit is jelent ez: egy olyan templom mennyezetét nézem, ami legalább hétszáz éve áll ugyanezen a helyen, hétszáz éve ülhetnek padjaiban hívők, hinni vágyók vagy válaszokat keresők. Ez egyszerre megdöbbentő és lenyűgöző, ilyenkor azért megérzem, mennyire múlandók vagyunk.

Farkas Zsuzsanna útleírásának részlete a reformatus.hu portállól lett kiemelve, fotó: Dimény András