Kerékpárúton a Tisza mentén: Második megálló Tiszakerecseny

Neve a kerecsen (egyfajta vadászsólyom) madárnévből alakult személynévből ered; a Tisza előtag a folyót jelöli. A faluról vette a nevét a Szalók nemzetségbeli Kerecseny család, amely a XIV–XVI. századig fő birtokura volt.

A kerecsenyi reformált község már 1595-ben anyaegyház volt, azonban 1645-ben és 1745 táján ismét Adonynak volt fiókja.

1650-ben Uszkai Zsigmondné született Barkács Éva egy kendőt és 1664-ben Dobozi P. András egy cintányért ajándékoztak az egyháznak. Anyakönyve 1766-ban kezdődik. A római katolikus vallású Uszkai család egy harangot öntetett a református egyháznak, melyet 1773-ban megtoldva átöntöttek. Erről az áll az emlékkönyvben: „és mivel több súlyú volt a harang, mint az új anyag, azért a katolikus Uszkai-családbeliek halálakor is megadták vele a harang általi tisztességet.” Nagyobb harangját 1801-ben öntötték, részben szintén az Uszkaiak segedelmével. Templomát 1792-ben megnagyobbíttatta a község. Az 1823-ban megégett paplakot 1825-ben építették fel.

„Tiszakerecseny újabban különös állapotba jutott: ősi helyéről elmozdulni kényszerült, ugyanis a Tisza évről-évre mosta a partjait, s hogy az elnyelés veszélyétől megmeneküljön, elhatározta „a derék magyar község, hogy tovább költözik, lakházait is elviszi. S ez valóban megtörtént: mert a falu a töltésen belül biztosabb helyen nyugszik.” (Lehoczky, III. 346. l.)

Ez alkalommal, a római katolikus templom bontásakor régi műtárgyakra és emberi csontokra, sőt 1868-ban a munkások egy beszakadt nagy sírbolt-félében tömérdek emberi csontot és értékes ékszereket találtak. Az ékszereket az egyház javára kisorsolták.

A középkorban a földesúri családok egymást váltottáktulajdonjogokkal, volt, hogy harcra keltek egymással. Nem csak ezek a perlekedések keserítette meg a falu életét, többször tűz pusztította el, valamint a Tisza közelsége miatt az árvíz is. Mivel a Tisza ezen a részen jobbra rombolt, a falunak 1860-ban költöznie kellett a jelenlegi helyére.

Fényes Elek Geographiai szótárában így írta le: Bereg vármegyei falu a Tisza jobb partján, 1009 lakossal; határa jó gabonát terem, rétjei jók, legelője s minden fája van, gyümölcse és hala sok. 
Meg kell említeni még Eszterjént, és bár a középkorban a falu elpusztult, az öregek a Mátyus felőli földeket még mindig így hívják.
A reformátustemplomról az első pontos adat 1808-ból származik. ,
Az ekkor készült jelentés szerint Tiszakerecsenynek kő temploma volt, amelyet nem sokkal korábban 1792-ben bővítettek ki ilyenre. 

A temetőnél fa vázon áll a lélekharang. 

A falu adonyi oldalán található az Uniós pályázatból épült sportcentum.