Azt hittem hogy ő szeret, megvéd mindentől

...négyőnk közül engem szeretett a legjobban. Hogy honnan tudom? Mindig ezt mondta, bár érezni különösebben nem éreztem, velem se volt kegyesebb mint a testvéreimmel.

Igaz életében egyszer fordult elő hogy megütött, de akkor egész éjjel folyt az orrom vére és a fülemen is szivárgott a vér.

Kicsi voltam talán 9 éves. Este volt azt mondták mennek a szomszédba tengerit hántani, én meg nem akartam otthon maradni a testvéreimmel a sötétben, menni akartam velük. Hiába sírtam, elfújták a petróleumlámpát és ránk csukták az ajtót.

Ordítottam toporzékoltam ököllel vertem és rugdostam az ajtót, hogy félek, ne hagyjanak otthon, mire apám kinyitotta az ajtót és akkora pofont adott, hogy begurultam a szoba közepén lévő aszal alá és kibuggyant a számon a vér.

Akkor először éreztem halálfélelmet. Féltem, hogy most engem is félholtra ver összerugdos, mint ahogy oly sokszor láttam mit tett dühében anyámmal.

Behajolt az asztal alá, kihúzott akkorra anyám lámpát gyújtott és mikor meglátták hogy csupa vér az arcom, anyám ölbe kapott felrakott az ágyra gyorsan megvizezett egy kendőt és elkezdte törölgetni rólam a vért, közben szidta apámat aki a fejét fogta sírva, hogy nem akart bántani. Jött oda hozzám én meg annyira féltem tőle hogy a sírásom visszafojtottam nehogy azzal is feldühítsem, csak befelé sírtam valami nyüszítő hangon minden porcikám remegett, azt hittem meghalok..Rám hajolt sírva, simogatott becézett és anyámat hibáztatta a tettéért.

Egész addig azt hittem, hogy ő szeret, megvéd mindentől, hogy ha ő mellettem van nem érhet semmi baj... 

Soha többé nem ütött meg de a lelkem megmérgezte tönkre tette, nem csak az enyémet a három testvéremét is. Rendszeresen terrorizálta a családot, ittasan tört zúzott, anyámat verte, és több alkalommal öngyilkosságot kísérelt meg de olyan látványosan, hogy megtudjuk akadályozni. Háromszor felakasztotta magát, amiből egy alkalommal gyermekként én vágtam le, egyszer szemünk láttára kútba ugrott, egyszer késsel megszúrta egyszer begyógyszerezte magát...

... a halálos ágyán mindent megbocsájtottam neki. Olyan elesett volt, védtelen, kiszolgáltatott... Megbocsájtottam, de feledni nem tudom. Talán pont ezért gyűlölöm azokat akik hasonlóképen terrorizálják testileg lelkileg megnyomorítják a védtelen gyermekeket!

Kiss Zoltánné, Marika