Retro emlékeim - 2. rész, Öcsi Borzováról

A „retro” latin szó jelentése: múltat idéző. Én akkor születtem Szabolcs-Szatmár megyében, amikor Sztálin meghalt. Ez nem teljesen igaz, mert Sztálin 1953. március 5-én halt meg, én pedig novemberben születtem, de szép élményekkel teli gyermekkoromat a megyében töltöttem.

2. A mi reverzálisunk.

Reverzális (latin szó, jelentése „térítvény”) a házasfelek írásos megegyezése a születendő gyermekek vallásáról vegyes házasság (katolikus és más felekezet) esetén. – A templomi házasság megkötése előtt a reverzálisban a jegyesek kötelezettséget vállaltak arra, hogy összes gyermekeiket a katolikus vallásban nevelik.

A CIC [Codex Iuris Canonici azaz Egyházi Törvénykönyv] 1917. évi kiadása szerint, ha a nem katolikus fél nem hajlandó a reverzális aláírására, érvényesen nem köthet egyházi házasságot.

A 19. sz. végétől azonban a reverzális nélkül kötött vegyes házasságokat Magyarországon az Egyház tiltotta ugyan, de nem tekintette érvénytelennek. A gyermekek vallása tekintetében ugyanis a „nem nemet követ” elv érvényesült, azaz a leány az anya, a fiú az apa vallását követte.

Magyarországon 1945 előtt a polgári házasságot megelőzően közjegyző, járásbíró, polgármester vagy főszolgabíró előtt adott reverzális volt érvényesnek tekinthető.

A mi esetünkben ez bonyolultabb volt, mert édesapám egyik unokatestvére katolikus pap volt. Édesapámék polgári házasságát már nem lehetett megmásítani, de az ő papi karrierjének nem használt, ha a családjában volt vegyes házasságú házaspár. Nem véletlenül ő volt az egyik tanú. A fotókon én és a bátyám vagyunk édesanyánkkal, édesapánkkal és a borzovai nagymamánkkal.

Hogy a fehérgyarmati plébános előtt aláírt reverzális hiteles legyen, a reverzálist még a bátyám születése előtt hivatalosan alá kellett írni, hogy aztán a plébános egyházi szertartás szerint is összeadja a szüleimet. A bátyám egy hónap múlva született, édesanyám már a 8. hónapban volt.

A bátyám keresztapja is ugyanez a pap volt, aki sohasem ért rá a keresztfiával foglalkozni. Csak a bátyám esküvője előtt jelent meg, mert a bátyám református lányt készült feleségül venni. Édesapám közölte vele, hogy „…ha úgy jöttél mint keresztapa, szeretettel látunk, de ha úgy mint katolikus pap, már mehetsz is.” Nos, ő inkább ment. Erre már jól emlékszem.

A fotó a csaholci óvodában készülhetett, a bátyám hároméves, én még kétéves voltam. A bátyám járhatott óvodába és engem is oda ültettek, mert elválaszthatatlanok voltunk. Az is lehet, hogy valakinek az évzárójára mentünk és a fotó kedvéért ültettek minket is a sorba. Az első sorban balról jobbra az 5. és a 6. kisfiúk mi vagyunk. Mivel én voltam a fiatalabb fiú, így a családban mindenki Öcsinek szólított. A 90-es évek közepén Borzován, (ahova később költöztünk) senki nem ismert fel, ha Szabó Józsefként mutatkoztam be, de ha Szabó Öcsit mondtam, sokan tudták ki vagyok.

(Folytatás következik)