Retro emlékeim Szabolcs-Szatmár-Beregben 3. rész, Borzovai emlékeim I.

A „retro” latin szó jelentése: múltat idéző. Én akkor születtem Szabolcs-Szatmár megyében, amikor Sztálin meghalt. Ez nem teljesen igaz, mert Sztálin 1953. március 5-én halt meg, én pedig novemberben születtem, de szép élményekkel teli gyermekkoromat a megyében töltöttem.

3. Borzovai emlékeim I.

Nemesborzova község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban található. 220 hektáros kiterjedésével a megye második legkisebb közigazgatási területű községe. Mindössze három településsel szomszédos: északkelet, kelet és délkelet felől Kisszekeres, délnyugat felől Nagyszekeres, nyugat és északnyugat felől pedig Mánddal határos.

Vasútvonal nem érinti, a legközelebbi vasúti csatlakozási lehetőség a Mátészalka–Zajta-vasútvonal Nagyszekeres vasútállomása, Borzova központjától körülbelül 2 kilométerre délnyugatra található. Hej, de sokat gyalogoltunk itt hajnalonként a vonathoz, mert ha valamit el akartunk intézni Fehérgyarmaton vagy Mátészalkán, korán kellett indulni, hogy estére haza is érjünk.

Református temploma - 1810 és 1830 között épült késő barokk stílusban. A haranglábat (harangtorony), a szentendrei Skanzenbe szállították, ami ma ott látható. A haragtorony felújítására a gyülekezetnek nem volt pénze és az eladással mentették meg a népi építészet ezen különleges épületét. Jelenleg a 2001-ben épített pontos másolata látható az eredeti helyén. Csaholcról Borzovára 1955-ben költözhettünk, mert édesanyám elmondása szerint kétéves koromig laktunk Csaholcon, azért nincsenek csaholci emlékeim. Borzován a régiekre sem emlékszem.

A régi kis alap nélküli vályogház kicsinek bizonyult, ezért új házat építettek a szüleim. Az építkezés kezdetekor a sátor mellett egy kutat ástak, amin egy csiga segítségével láncon lehetett felhúzni a vödröt. Később ez a kút szolgálta a ház vízellátását is. Az építkezéskor a kúttól távolabb ástak egy gödröt, a kiásott földet a gödör peremén körben helyezték el. Ebben oltották az építkezéshez használt meszet, az építkezés végén pedig ebbe hordták az építkezéskor keletkezett törmeléket.

A kút mellett volt egy diófa, ami alatt én találtam egy diót. A bátyám és a szomszéd fiú meg akarták nézni, de én úgy gondoltam, el akarják venni tőlem, ezért a gödör körül futottam, ők pedig üldöztek. Szemerkélt az eső és az agyagos talaj nagyon csúszott. Megcsúsztam és bele estem a gödörbe.

Az esés következtében mindkét vállam kiugrott a helyéről, elég ijesztően nézhettem ki. Szerencsére éppen akkor járt ott a csaholci gépállomás teherautója egy Csepel teherautó, amit édesapám megállított és kérte a sofőrt vigyen el az orvoshoz. (Édesanyám szerint lovas szekérrel vittek Fehérgyarmatra). A makadám út elég rázós volt, így mire a 11-12 kilométerre lévő Fehérgyarmatra értünk, mindkét vállam a helyére ugrott, az orvos semmit nem tudott megállapítani, haza jöhettünk. A baleset után a dió már senkit sem érdekelt.

Ehhez a meszes gödörhöz még egy baleset kapcsolódott. Az építkezéshez használt homokkupac szélén a bátyám homokvárat épített. Ahogy fogyott a homok, ő mindig hátrált. Egyszer csak elfogyott a hely és belecsobbant a gödörben lévő meszes vízbe, ami a mész kiszáradását volt hivatott meggátolni. Szerencsére a kőműves segéd, aki keverte a maltert, azonnal kihúzta, így az ijedtségen kívül más baja nem lett, csak meg kellett fürdetni és át kellett öltöztetni.

A kőművesek előszeretettel élcelődtek velem, mivel a szokásosnál nagyobb füleim voltak, azt mondták, hogy nekem sem lepedő, sem takaró nem kell, mert az egyik fülemet magam alá terítem, a másikkal meg takaródzok. A füleimhez később hozzá nőtt a fejem, így iskolás koromra már nem volt feltűnő.

(Folytatása következik)