Péter Juli: Gyermekkorom óév búcsúztatója Barabáson

Gyermekkoromban, az 1950-es években a tél, még tél volt. Csikorgott talpunk alatt a hó, arcunkat pirosra csípte a hideg.

Szülőfalumban, BARABÁSBAN, nagyon dolgos, kedves emberek éltek. Az ÓÉV búcsúztatásán, a kultúrházban, mindig ott volt a falu apraja-nagyja. A zenét a faluban élő Bodnár-család biztosította. A cimbalomnál Bodnár Lajos bácsi felejthetetlenül húzta: Vígan él a favágó, ha szól a rigó, fűrészelni hej, de jó, hali, hali, hó!

Éjfélkor mindnyájan elmentünk a templomhoz. Édesapánk több férfitársával, felment a toronyba. Édesapánk kiállt a szédítő magasságban lévő ablakba, s a világgá kiáltotta minden évben:

Édesanyám, Testvérem és Én, kicsi gyerekként ott izgultunk minden évben a templom előtt a sok emberrel, azon imádkozva, hogy Édesapánk le ne zuhanjon a magasból! Hiszen akkor már a jókedv, a tetőfokán volt, s bizony fogyott a bor, s a pálinka is jócskán!

Eltelt 5-6 évtized... Nekem minden évben azok a Szilveszterek jutnak az eszembe, ahol a mi ÉDESAPÁNK hangja eljutott szülőfalum minden lakójához.

REMÉNYTELJES, BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDEN BARÁTOMNAK, ISMERŐSÖMNEK, ÉS MINDENKINEK, AKI MEGTISZTELT AZ ÍRÁSOM ELOLVASÁSÁVAL!!!

Péter Juli