Mit tettem Majsi?!

1970-ben apám elhagyta a családot, egyik napról a másikra eltűnt az életünkből. Nem tudtuk hol van, mi van vele csak azt, hogy költöznünk kell. Addig apám pásztor volt, és a falu szolgálati házában laktunk. Mivel ő eltűnt, nem látta el a munkáját, a falu másik pásztort fogadott. Kaptunk két napot, hogy kiköltözzünk a szolgálati házból.

Nem volt hova mennünk, se nagyszülők, se testvér, se olyan rokon aki befogadta volna édesanyámat négy gyerekkel. Szegény anyám mindent megmozgatott hogy fedelet kerítsen a fejünk fölé.

Volt egy leánykori ismerőse, aki meghallotta hogy mekkora bajban vagyunk, történetesen épp a házát árulta. Megkeresett bennünket és felajánlotta a segítségét. Akkoriban is lehetett OTP-re lakást venni, felértékelés után be kellett fizetni a lakás tíz százalékát és már költözhetett az ember. A lakás 20.000 forint volt, de nekünk nem volt egy fillérünk se. Irmuska néni, édesanyám barátnője megtalálta a megoldást.

  - Erzsi - mondta ő - itt van a 2.000 forint menj fizesd be, majd megadod.

Anyám rögtön intézte a fuvart is, nem volt sok holmint, csak pár ócska bútor, dunnák, négy gyerek, a két macska meg Majsi a kutyánk.

Március volt, de még itt ott látszott a hó. Tákosra költöztünk egy szobakonyhás kis tornácos házba. Élelmünk nem volt, mindössze 8 cső tengeri, semmi más. Mire berendezkedtünk este lett, aznap nem ettünk. Anyám bedugott mind a négyünket egy ágyba, ránk tette a nagy dunnát és mesélni kezdett mint máskor...

Másnap még nem mentünk iskolába, fát szedegettünk, tettünk-vettünk, este lett és aznap sem ettünk. Az egyik öcsém végképp nem bírta az éhséget, sírt és azt kérte hogy legalább olyan mesét mondjon anya amiben enni való van. Valahogy elaludtunk, és másnap arra ébredtünk, hogy hiába keressük anyát, eltűnt.

Elég jó idő volt így kint, az udvaron játszottunk mire nagy sokára megláttuk, hogy édesanyám nagy pakkal megrakva jön hazafelé. Elésiettünk, segítettünk hazavinni a pakkokat. Elmesélte, hogy miután elaludtunk ő útra kelt, árkon bokron keresztül Gulácsra ment a testvér bátyjánál ennivalót kérni, hogy mire felkelünk legyen mit ennünk. Nagyon ki volt merülve, ő nem is evett ledőlt az ágyra és elaludt. Mind a négyen jóllaktunk és kint folytattuk a játékot.

Majsi aznap kölykedzett mikor oda költöztünk, négy kölyke lett, mind a négyünknek volt egy egy kiskutyánk. Egyszer csak nagy csörömpölés hallatszott a házból, és hogy anyánk kiabál, sír, Majsi meg épp a házból szalad ki. Míg mi játszottunk, a kutya bement és mivel ő is ki volt éhezve megette amit az asztalon talált, leborította a zsíros bödönt bele nyalt, erre ébredt fel anya.

Nagyon sírt őrjöngött szidott amiért nem raktuk el az ételt, teljesen kifordult magából, és haragjába földhöz verte mind a négy kiskutyát.

- Most pedig azonnal takarítsátok el a szemem elől őket - zokogott keservesen és bement a házba. Mi üvöltöttünk a döglött kiskutyák láttán, mindegyikünk kezébe vette a sajátját és elvittük őket egy távolabbi helyre egy bokor alá. Aznap senki nem beszélt, nem voltunk éhesek, csendben hüppögtünk sírdogáltunk, este lefeküdtünk, a mese is elmaradt.

Másnap Majsi csak feküdt egész nap hiába hívogattuk nem kelt fel, nem jött hozzánk, nem nyalta meg az arcunk a kezünk mint máskor ha hozzá bújtunk. Estére édesanyám odament megnézni, hogy mi van vele, és akkor látta, hogy visszahordta a kölykeit, alatta voltak az élettelen kiskutyák.

Az amit akkor láttam örökké fájni fog, a szívembe égett az a kép ahogy anyám megsemmisülve a kutya elé rogyott és szívszaggató elfúló hangon az kiabálta: - Mit tettem Majsi?!