''Szél viszi messze a fellegeket...'' 1943. január 12-én indult a szovjet támadás a Donnál

január 10, 2022
Írta: Péter Juli
Közzétéve Olvasói történetek

1943. január 12-én a Donnál a szovjet csapatok megindították támadásukat. A magyar II. hadseregben egy fagyott lábú, barabási családapa, az Én nagybátyám, KOVÁCS KÁROLY őrvezető.

Indulás előtt Nyíregyházán

A sors megmagyarázhatatlan kegyelméből: még aznapi dátummal is megérkezett--hónapokkal az ellenőrzött tábori levelezőlap.

Drága Feleségem! Kislányom! Én jól vagyok, csak Ti vigyázzatok egymásra. Bízom a mielőbbi találkozásunkban:szerető férjed Károly.

Egy középiskolában megírt pályázatom alapján, még 1965-ban sikerült a Dontól hazatérő Kun Endre bácsival beszélnem. Elmondta, a visszavonuló németek járműveikről lerúgdosták a magyar katonákat. Nekik gyalog kellett vánszorogni, fegyvereiket eldobva. Így, akiket utolértek a szovjetek, nem bántották. Elvégezte azt a fagy, a végtelen kimerültség.

peterjuli2

Nagybátyám és Endre bácsi egy lovasszánon helyet kaptak. A szerencsétlen ló ment, ameddig bírt. Egy üres faluban, a legszélső házba betették a sebesülteket, köztük a Nagybátyámat is. A mély álomba zuhant, szélső házban alvó magyar katonákkal a visszalopódzó falusiak végeztek.

Endre bácsi megesketett, hogy ezt nem mondhatom el a családnak!

Toma András, az utolsó orosz hadifogoly hazatérése még mindig éltette benne a reményt..., évtizedek múltán is.

Az internet segítségével megtaláltam Károly bátyám végső nyughelyét. Annyira fáj, hogy nem mondhattam el neki, s legalább térképen, műholdképen láthatta volna férje sírját.